Best of Geszti
2020. augusztus 26., Margitszigeti Szabadtéri Színpad
Legutóbbi zenei kritikámban tanévkezdést ígértem, ami időközben meg is történt, de azért jutott még egy kis kulturális csemege ráadásként. Nem is akárki szervírozta. Ha csak annyit mondok, Geszti, szerintem sokan értik, mire gondolok.
Utoljára alig több mint egy éve ültem a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nézőterén, akkor egy zenei fenegyerek, Nigel Kennedy koncertjén. A mostani fellépő is az, csak magyar kiadásban. Ha Geszti Péter nem a világnak ezen a táján születik, és nem a magyar nyelv rabságából kell kiszabadítania zsenijét, akkor világsztár lenne. Így csak itthon ismerjük, ami persze nem kevés. Az a pálya, amelyet egyfelől dalszövegíróként és énekesként négy zenei formációjával, másfelől színházi, menedzseri tevékenységével maga mögött tudhat, nem mindennapi. Ez a koncert – Best of Geszti címmel – az elmúlt harminc évének gazdag popzenei terméséből válogatott. Természetesen kiválóan.
Nem állítom, hogy az eddigi teljes Geszti-életművet ismerem, de gyanítom, olyasmihez, ami ne a kiváló jelzővel volna illethető, ő nem adta és adja a nevét. Ő maga a garancia a minőségre.
Mert életműve természetesen nem létezne nélküle. Az a nyughatatlan elme, amivel ő rendelkezik, a mai magyar popkultúra kínálatában unikális. Ömlik belőle a szellemesség, megállíthatatlanul. És szerencsére senki nem akarja megállítani. Mondjuk a szellem szabadságának azon a fokán, ahol ő mozog, nehéz is lenne. Amilyen lazán ugrál a színpad egyik sarkától a másikig, olyan könnyedén RAPked poénról poénra – és nemcsak dalszövegeiben, hanem a zeneszámokat összekötő konferansziéiban is. Nézni is, hallgatni is tereh. A RAP(per)kedést nem véletlenül írom így. Magyarországon Geszti volt ennek a zenei műfajnak a megteremtője és mindmáig a koronázatlan királya. Így kiaknázni a nyelvünkben rejlő lehetőségeket senki más nem tudja. Ezt az estét is kimaxolta, ahogy ő maga ígérte a koncert ajánlójában.
A közönség pedig maradéktalanul elégedett lehetett az élménnyel. Bár ülőkoncert volt, a ráadás számokat már állva, ujjongva, az elhangzó dalokat a zenekarral hangosan énekelve fogadta. És az különösen szép gesztus volt, hogy két LGT-számmal zárult a koncert. A Ringasd el magad és a Nem adom fel Geszti-féle átírása erőteljes és egyértelmű összegzés és állásfoglalás. Mint ahogyan az egész koncert, sőt, az egész Geszti-életmű is az. Kiállás a szellem és a lélek szabadsága, az egymás felé fordulás, a szeretet, egyszóval az életöröm mellett.
A langymeleg nyárestében nagyon jólesett megmártózni ennek az élményében.
