Különös születésnapi ajándék
Az alábbi nyilvános levél Kozáry Andreának íródott. Ma köszönteném őt a születésnapja alkalmából, ha lehetne. Azt úgy már nem lehet, de a kedves Olvasó talán nem lepődik meg azon, hogy mégis írok neki, hiszen a lassan egy évvel ezelőtti búcsúztatása sem ment másként, csak úgy, hogy képzeletben vele beszélgettem. Ha viszont már csak így lehet ünnepelni őt, akkor legyen igazi a meglepetés a tisztelt nagyérdeműnek is. Szóval kezdem…
***
Kedves Andrea!
November hetedikén születtél. Olyankor a többi szocialista országhoz hasonlóan a rendszerváltás előtti Magyarország is a nagy októberi forradalmat „ünnepelte” bőszen. A rendszerváltás után azonban ez a dátum a te köszöntésed napja lett, de mindig jókat nevettünk azon, hogy hogyan sikerült erre a napra intézned a születésedet – ráadásul Sztálin halálának évében. Történész és politológus lettél, s nyilván már ez a különös születésnap is mintha csak arra predesztinált volna, hogy a totalitárius hatalmak természetrajzával foglalkozz.
Tavaly ilyenkor még köszönthettünk, de már félve kívántuk neked, hogy Isten éltessen sokáig… Az ilyenkor szokásos egészség és boldogság szavakat már nem lehetett hozzátenni a jó kívánságokhoz, mert sem egészséges, sem boldog nem voltál. S talán te magad is érezted és féltél attól, hogy hosszú élet sem adatik.
Azt azonban nem sejthetted, mint ahogyan én sem, hogy a halálod utáni első születésnapi köszöntésként olyan ajándékot kapsz majd, amilyenről sokan álmodni sem mernek.
Az ajándék készítésének története idén február elsején kezdődött. Az ötlet Horváth-Farkas Kláráé, aki neked is kedves tanítványod volt még valamikor a kétezres évek legelején. Te pedig neki is kedves tanára. A sors úgy hozta, hogy férje révén én is újra – hisz nekem is tanítványom – találkoztam vele. Amikor tavaly decemberben laudáció helyett megírtam neked epilógusnak hívott búcsúlevelemet (máig nem vagyok képes nekrológnak nevezni), ő is olvasta, és megkönnyezte. Eltelt két és fél hónap, s egyszer csak az alábbi levelet küldte:
„Anyukám (Tápai Farkas Klára) tagja a Karácsony Sándor Pedagógia Egyesületnek, ami Debrecenben működik (honlapjuk is van, és a Facebookon is fenn vannak, utána tudsz nézni). Ők évről évre kiadnak egy Pedagógusok Arcképcsarnoka című könyvet, aminek idén lesz a 20 éves évfordulója, a 20. kiadása. A kötetben köztiszteletben álló, munkájuk miatt elismert, megbecsült (de már eltávozott) pedagógusoknak állítanak emléket. Az életutakat, visszaemlékezéseket legtöbbször a tagok (mint pl. anyukám) írják, de sokszor írnak a volt tanítványok, hozzátartozók, pedagógus kollégák is, felkeresve a hozzátartozókat, barátokat, kollégákat, idézve az ő gondolataikat is a pedagógus munkájáról, személyiségéről. Az jutott eszembe, hogy talán Kozáry tanárnő is szerepelhetne ebben a jubileumi, 20. kötetben… Neked mi a véleményed erről? Mit gondolsz, méltó lehet ez a kiadvány arra, hogy Andrea tanárnőről szóló visszaemlékezéseteknek helyt adjon valamilyen formában?”
Aki ismer, tudhatja, mit válaszoltam erre, mégpedig azonnal. Felvettem a kapcsolatot Klára asszonnyal, és átszerkesztettem azt a bizonyos megkésett laudációt egy szócikké, aminek a címe te lettél, két dátummal… A kéziratot a szerkesztőség örömmel fogadta, és íme, megjelent a kötet. És mit ad Isten? Éppen a születésnapod előtt pár nappal kaptam kézhez. Mondja erre bárki is, hogy véletlen.
Andi! Lassan egy éve, hogy elmentél, és itt hagytál minket az elvesztésed okozta fájdalmunkkal, a ránk hagyott értékeiddel és saját rossz kis dilemmáinkkal. Még most is sokszor szeretnélek fölhívni, elmesélni ezt-azt, a tanácsodat kérni nehéz helyzetekben vagy legalább csak a bólintásodat tudni komoly döntésekhez. Hiányzol. És tudom, hogy rajtam kívül nagyon sokaknak…
Szeretnék neked boldog szülinapot kívánni, de azt már nem mondhatom, hogy az Isten éltessen. Ehelyett tehát azt óhajtom: Maradj meg sokak szeretetteli emlékezetében!
Hiszem, hogy ezzel a kötettel ez könnyebben teljesülhet. Ha ránézek, egy kicsit mindig velem, velünk lehetsz, mert ez az arcképcsarnok őrzi az emléked. Tudom, hogy ez neked is tetszett volna, akármilyen szerény voltál is mindarra, amit letettél a közös asztalra. Örülök, hogy ismerhetlek!
***
Molnár Katalin: Kozáry Andrea. In: Pedagógusok arcképcsarnoka. 20. kötet. Szerk.: Baloghné dr. Zsoldos Julianna. Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület, Debrecen, 2021., 197–200. o.
