Születésnapi előadás
Isten éltesse a 25 éves Karcsi rendőrt!
Nincs két hete, hogy ismét a zuglói rendőrkapitányságra vitt az utam. Szerencsére nem kellemetlen ügyben. Bár dolgom hivatalos volt, a vele járó élmény kifejezetten kellemes. Ez talán ellentmondásnak tűnik, de higgyék el, van ilyen. Ez úgy lehetséges, hogy mind az ügy, ami miatt, mind pedig a személy, akihez a rendőrségre hivatalos voltam, garantálta a kedves fogadtatást. Arról majd máskor, hogy mi járatban voltam. Itt most csak azért hoztam ezt szóba, hogy elmondhassam, hol értesültem arról, hogy Tomis Károly rendőr főtörzszászlós zuglói körzeti megbízott ismét az egyetemünkre látogat és előadást fog tartani. Az első ilyen alkalom alig egy évvel ezelőtt, 2017. november 29-én volt. Akkor is, most is Karcsi személyesen hívott meg, s másnap már csak Tihanyi kollégától kellett „engedélyt kérnem a belépésre”. Ő persze igent mondott a formális kérdésre, s örömmel mentem.
Az apropó akkor egy tanóra volt, ezúttal pedig a Közbiztonsági Tanszék Közrendvédelmi Szakcsoportjának tudományos diákköri ülése, így hát megint csak telve volt a terem nappali tagozatos közrendvédelmi szakirányos hallgatókkal. Jó helyen voltak ezen a csütörtöki kora estén. Ezt részben az előadás során tapasztalható figyelmes csendből, részben a végén hallható tapsból gondolom. Egyikük még egy invitáló plakátot is készített, amitől Karcsi egészen meghatódott:
Másikuk – mint kiderült – a vendég előadó egyik kedves kollégájának fia, s nálunk tanul. Utóbbi tény csak azért volt érdekes, mert a prezentáció nem egy fotóján szerepelt az apuka, mint elismerésben részesülő zuglói rendőr. A fiú szerényen, de nyilván büszkeségtől dagadó kebellel vette tudomásul, hogy felmenőjét ezúttal bizony dicsérik. Kicsi a világ, mégis sok jó ember belefér.
2018. október 25-én olyasmit tapasztaltam, ami örömmel tölt el: egy igazi, elkötelezett professzionalistát láttam, hallottam. A jövő rendőreinek tartott rendkívül színvonalas és hiteles, ráadásul lelkesítő előadást a munkájáról. Láthattuk, milyen egy igazi körzeti megbízott, aki otthonosan mozog körzetében, hiszen 25 éve ott dolgozik. Ezen a ponton elárulom: a bejegyzés címe kissé megtévesztő volt. Karcsi nem ennyi éves, hanem ennyi ideje rendőr. Negyed százada fogadott hűséget a rendőrséggel, ami már házasságból is ezüst színben csillog.
Van, aki azóta ismeri őt, én csak 2010 őszén találkoztam vele a józsefvárosi Szomszédsági rendőr projekt szakmai kerekasztal-beszélgetésén a Corvinus Egyetemen. Ő is szerepelt a meghívottak között, mégpedig azért, mert az év áprilisában terítette be szórólapjaival a zuglói 5. számú körzetet. Így vált hirtelen ismertté a zuglói körzeti megbízott:
Azóta sok víz lefolyt a Rákos patakon, de Karcsi hivatástudata, lelkesedése, sőt, lelkesítő ereje szerencsére nem csökkent. Mint most megtudtam, egy régi jó barátjával – aki akkor már a ZKNP vezetője volt – sörözés közben ötlött fel bennük a gondolat, hogy Zuglóban azon túl is kellene tenni valamit a biztonságért, mint ami a rendőrség már akkoriban is eléggé szűkös lehetőségeiből adódott. Alapos előkészítés és egyeztetés után aztán ebből az ötletből született és indult el 2015 elején a „Szomszédom a rendőr!” program, amely immár példamutató nemcsak a Budapesti Rendőr-főkapitányság területén, de remélhetőleg lassan országosan is. Sőt, hamarosan Európa is hall róla… A „plakátzsaru” annak idején egyedi kezdeményezéséből Zugló minden körzetében egész „plakátrendőr-erdő” nőtt ki. S nemcsak követői, de elismerései is szép számmal vannak. Legutóbb 2018. október 18-án a zuglói önkormányzat elismerő oklevélben részesítette magát a rendőrkapitányságot is. Most így néz ki Tomis rendőrnek az immár egységes kerületi arculatba ágyazott hivatalos névjegye:
A Police Café eddigi legintenzívebb sorozata sem véletlenül zajlott Zuglóban, aminek első állomása egy igazi kávézóban, a szintén az 5. körzetben található Paskál Caféban volt.
Idén végre alkalmam nyílt kérdőíves és interjúmódszerrel megvizsgálni az eddigi három komolyabb Café sorozat hatását a helyi civil közösségek és a rendőrség kapcsolatára. Rendkívül jó visszajelzések születtek, ami büszkeséggel töltheti el a program lebonyolításában részt vevő rendőröket is. Hamarosan ezekről is hírt adok itt, s a honlapon is olvasható lesz a kutatási eredményeket bemutató két, egyelőre megjelenés alatt lévő tanulmány.
A mostani előadás után Karcsi kíváncsian hívott föl, hogy mint tanárnő, mondanám el, milyennek találtam a szereplését. Nagyon szívesen adok pozitív értékelést, ha valaki rászolgál. És bizony ő megérdemli. Elismétlem itt is, nyilvánosan: „Karcsikám, rengeteget fejlődtél azóta, amióta 2010-ben először találkoztunk ott a Corvinuson. Érdekesen, színesen, a témához, az alkalomhoz és a hallgatósághoz illeszkedő stílusban, érthetően beszélsz, nagyon jól strukturáltan építed fel a mondandódat. Bizony sok egyetemi »oktató« megirigyelheti ezt az előadói készséget! Büszke vagyok rád, még ha közvetlenül nincs is közöm hozzá.”
Ő megilletődötten köszönte a tanárnős értékelést, majd szinte egyszerre felnevetve idéztük fel a nyolc évvel ezelőtti találkozásunk – mint megtudtam – számára egyik legfontosabb tőlem hallott mondatát: „Nagyon jó, amit csinálsz, és sok potenciált látok benned, amit egy kis tanulással, tudatos fejlesztéssel érdemes lenne előhozni. Szívesen segítek ebben, ha lesz rá alkalmam.” Nagyon örülök, hogy lett, hiszen talán hihetem, hogy a módszertani képzés, a sok konzultáció és maguk a Café alkalmak is ehhez járultak hozzá. Mert a Police Cafét, ha lehet ilyet mondani, éppen az ilyen rendőröknek találták ki.
Kedves Karcsi! Pár nappal ezelőtti telefonbeszélgetésünkben ígértem neked egy kis meglepetést. Íme.
A kutatásban megkérdezett egyik zuglói civil interjúalany a következőt mondta: „Nem lehet nem észrevenni, hogy a legelső, 2010. áprilisi, még egyedi kezdeményezésű, tulajdonképpen amatőr körzeti megbízotti plakáthoz képest a mostani »Szomszédom a rendőr!« arculatig mennyi fejlődésen mentek keresztül a kerületi rendőrök. A témagazda szerep kihozta a személyiségük jellemzőit, és mindenkivel jó élményem volt, mindenki ügyesen vezette a beszélgetéseket. Dolgoztam más kerületben, ahol vagy más típusú kapcsolódásom volt a rendőrökkel (egy Kábítószerügyi Egyeztető Fórum tagja voltam, és ott egy rendőrrel együtt szerveztünk a kapitányságon képzést a kollégáinak), vagy semmilyen. De ott nem is volt ilyen típusú kezdeményezés, csak a szokásosan bürokratikus és fentről vezérelt, merev rendszer működött. Azaz éppen hogy nem működött: csak akkor mozdult bármi is, ha az a rendőrség érdekében is állt. Ez tehát egy nagyon új rendőrkép volt számomra, és nagyon szimpatikus.”
S ki tudja? Tán Karcsi rendőrt még egyéb kellemes meglepetések is érik a közeljövőben…
