Kellett egy csapat!
A 2019 májusában kezdődő és a pandémia, illetve más körülmények miatt többször meghosszabbított Magdolna–Orczy Projekt Közösségi problémaorientált rendészeti alprogramja az utolsó állomásához érkezett. Két hete beszélgettünk a Deák Diák iskola nyolcadikosaival, és már az is a búcsú jegyében zajlott. Átmenetileg bezárnak a józsefvárosi Rendőrkávéházaink, de azért én nem adom föl a reményt, hátha lesz még rá kereslet itt is.
A program záró akkordja egy különleges szakmai Police Café volt, ami ezúttal csak annyiban volt kávéház, hogy kortyolgattuk a finom fekete italt is. A különlegessége abban állt, hogy a hangulatot kifejezetten oldottra terveztük, amit legfőképpen a rendhagyó napirendi pontok voltak hivatottak biztosítani.
A rövid projektvezetői megnyitó után egy nosztalgikus képnézegetés során felidéztük az elmúlt csaknem három és fél év legemlékezetesebb eseményeit, és minden résztvevőnek volt alkalma kommentálni a látottakat. A 2019. május 2-i Police Café képzés komoly, majd az agárdi élménypedagógia tréning önfeledt, vidám és vicces pillanatain jókat nosztalgiáztunk. Feltűntek a különféle Cafék, a gyerektáborok, a szupervízió a zuglói vendégekkel. Jó volt képeken dokumentálva is látni a sok munkát, amit elvégeztünk. Talán nem is gondolták a résztvevők, hogy ennyi mindent letettünk az asztalra. Pedig igen.
Majd egy ún. MOrczy Activity-vel folytattuk a programot. A jól ismert és közkedvelt társasjáték metódusát követve a résztvevőknek a projekt legjellegzetesebb eseményeit, helyszíneit, kulcsszavait kellett elmagyarázniuk, lerajzolniuk vagy némán elmutogatniuk, a társaknak pedig kitalálniuk a megfejtést.
A találkozót két meglepetés zárta: egy katásan érzelmes elköszönés és a vadonatúj, erre az alkalomra készített, Police Café logóval ellátott kávésbögrék átadása.
A résztvevők köre nemcsak a közösségi rendészekből állt, hanem a projektmenedzsment tagjai és néhány együttműködő partner, többek között a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának a programelemek megvalósításában részt vevő kollégái is eljöttek. Sok közös élményt idéztünk fel, miközben sorra vettük és értékeltük a projekt látható és kevésbé látható, de talán hosszabb távú hatást kifejtő eredményeit. És természetesen nem hallgattuk el a gyengeségeket, a nehézségeket sem. Mert ezek is voltak, szép számmal. De hiszem, hogy tanulni lehet(ne) belőlük. Főleg, ha végre lenne egy kis időm megírni az egészet. Ezen leszek.
A Rév8 Zrt.-nek a projektet támogató-szervező kis csapata az indulás óta szinte teljesen kicserélődött. Én mégis jó szívvel gondolok mindenkire, akivel ebben a programban dolgozhattam, mert amíg tevékenykedtek benne, mind a szívükön viselték a srácokat és az ügyet magát.
S végül, de egyáltalán nem utolsósorban… Kedves józsefvárosi rendészeim! Tizenkét MOrczy-s ember! Nagyon köszönöm nektek ezt a három és fél évet. Azt a sok mindent, amit tőletek és általatok tanultam. A nehéz, mégis szép emberi érzéseket. A munkátokat. Azt, hogy mégis csak kitartottatok és tettétek a dolgotokat: kapcsolatokat építettetek és ápoltatok a civilekkel – és nemcsak a közös programjainkon, hanem a hétköznapokban is. És hogy lehetett rátok építeni.
Remélem, ti sem felejtitek el, amit eközben magatokról és egymásról is tanultatok. Mert ehhez az egészhez kellett egy csapat, és belőletek lett is! Én büszke vagyok rátok!
