Tanulmányajánló VIII.
Fiatal rendészettudomány – Fiatal kutatók?
2019. december 3-án Zalakaroson a IV. Turizmus és biztonság című konferencián a délutáni szekciók egyikében volt alkalmam olyasmiről beszélni, ami évtizedek óta szívügyem. Tanítani – azaz elsősorban is lelkesíteni, terelgetni, gondolatokkal inspirálni – nagyjából bárkit, aki tantermeimbe téved, számomra régóta több mesterségnél, inkább szenvedély.
Hogy ezt hogyan lehet(ne) az elsőre igencsak komolynak hangzó Hadtudományi Doktori Iskolában is érvényre juttatni, azt immár hat éve gyakorolhatom. De a nem kevésbé komoly Rendészettudományiban is négy éve. 2014-től, illetve 2016-tól datálódik ugyanis az egyik, majd a másik doktori képzésbe oktatóként való bekapcsolódásom. Szebbnél szebb élmények értek és érnek, ahogyan félévről félévre szaporodnak doktorandusz tanítványaim, köztük saját témavezetettjeim.
Több alkalommal is lelkesen beszámoltam már a velük töltött élvezetes közös tanulásainkról (Doktori fokozatba kapcsolva; Doktoranduszok mint kísérleti nyulak; Ars Oratoria – Doktoranduszok szolgálatára), de most egy konferencia-előadásban, majd az abból született tanulmányban is összefoglalhattam erről vallott nézeteimet.
A konferenciakötet – minő szép véletlen – ezen a héten éppen aznap látott napvilágot, amikor a hosszú, számomra pontosan két és fél hónapos karantén időszak után végre először konzultálhattunk személyesen legfrissebb témavezetett hallgatómmal az egyetemen. Büfé híján ő termoszban kávét, én dobozkában sütit vittem, és két és fél órán át cserélgettük tudományról, rendészetről és rendről vallott eszméinket, hogy első tanévét befejezvén, kutatása és dolgozata egy újabb fázisba léphessen.
Elköszöntünk, s én ballagtam át az egyetem udvarán egy másik épületbe intézni ügyes-bajos dolgaimat, amikor a konferenciakötet szerkesztőjétől érkezett az üzenet. „Megjelentünk” – írtam meg gyorsan én is a hírt játszótársaimnak, akikkel együtt léptünk fel és adtuk elő sajátos kvartettünket decemberben a konferencián. Azóta persze sok víz folyt le a Zalán is, de az emlék számomra nagyon élő maradt. Most jó volt nosztalgiázni kicsit az ott töltött kellemes időn, újra kézbe venni az immár tanulmánnyá formálódó szövegeinket. Bár csak online jelent meg a kötet, de akkor is jó érzés.
Amikor ebben a félévben először találkoztam elsőéves doktorandusz hallgatóinkkal, akkor ennek a kész és leadott tanulmányomnak a szövegéből olvastam fel nekik a kurzus első pár percében. Mivel ebben az írásomban most a fiatal tudós generációk előadói készségeiről vetettem papírra néhány tapasztalatomat, és a számukra kötelező óráim egyikének tárgya is ez, jó felütés volt az erről szóló gondolat.
Lesz még mondandóm a témáról, és hamarosan elő is állok vele, de most az Olvasósarokba szánt tanulmányajánlónak más, sőt, több oka van. Az első, hogy főleg három kedves zalakarosi előadó-társamnak – Budavári Árpádnak, Cieleszky Péternek és Csizner Zoltánnak – ezúton is megköszönjem, hogy vállalkoztak a szellemi kalandra. A második, hogy az elsőéves doktoranduszoknak, illetve valamennyi eddigi doktori hallgatómnak a figyelmébe ajánljam ezt a tanulmányt. Tán értik s értékelik is, hisz olyasmiről álmodozom benne, ami nekik is jámbor óhajuk volna: igazi – azaz alkotó, kölcsönösen egymást inspiráló, motiváló tanulási környezetet biztosító, oktatók és hallgatók közötti partneri szakmai és emberi együttműködéssel teli – doktori műhelyekről. Olyanokról, ahol nemcsak a szabad gondolat szalad előre, de mindjárt utána iramodik a toll is, ám ha kell, okos szájakból szépen hangzik a szó is.
Fogadjátok hát szeretettel a rólatok is szóló gondolataimat, ti, a fiatal, ezért önmagát kereső rendészettudomány területén saját szárnyaitokat és hangotokat próbálgató fiatal kutatók!
***
Molnár Katalin: Fiatal rendészettudomány – Fiatal kutatók? In: Marton Zsuzsanna – dr. Németh Kornél – Pelesz Pelbárt – dr. Péter Erzsébet (szerk.): IV. Turizmus és biztonság nemzetközi tudományos konferencia. Tanulmánykötet, Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusz, 2020., 55–63. o.
A kötet és benne a tanulmány elérhető ezen a linken.
