Tavaszi áramlat I.
A tanítás és a tanulás mint flow…
Egy kis – nem, inkább nagy! – büszkeségemet szeretném megosztani. Hátha az olvasó is ráfeküdhet egy pár percre a tavaszi élményáradatom egy kis áramlatára (lásd erről Csíkszentmihályi Mihály elméletét).
Arról van szó, hogy kedves mesterszakos tanítványaim „húsvéti ajándékként” meghívtak egy rendezvénybiztosítást végignézni. Annyira magával ragadott, amit ott láttam, hogy írtam nekik egy köszönőlevelet. Engedelmükkel, természetesen név nélkül, közölhetem ezt az írást. Bár nekünk akkor és ott elsősorban a személyes visszajelzés volt a lényeg, itt és most viszont inkább a jelenségre szeretnék fókuszálni…
***
Kedves M., G. és I.!
Ezúton is szeretném megköszönni nektek, hogy lehetővé tettétek, hogy megint „szakmázzak” egy kicsit. Ezúttal – jóllehet békés eseményben volt részünk, amit persze egyikünk se bánhat – egy komplett rendezvénybiztosítást láthattam, 12 órán keresztül.
Szeretném nektek visszajelezni a tapasztalataimat. És elnézést, hogy csak most, egy jó hét elteltével, illetve hogy így, írásban teszem, de talán ez nem von le az értékéből. És szándékosan küldöm el mindhármótoknak, hívén a nyilvánosság erejében. Sőt, utólagos engedelmetekkel J.-nek is bemásolom. Ő nem lévén tanítványom, hozzá kicsit másképp szólok: Kedves J.! Fogadd ezúton is őszinte baráti gratulációmat részben ahhoz, amit aznap „csak” másodhegedűsként végeztél, részben pedig a kollégáidhoz.
Jelenleg mindhárman tanítványaim vagytok, sőt, a helyszínen másokkal is találkoztam a régebbiek közül. Ez önmagában jó érzéssel töltött el, hiszen a tanteremben rólatok szerzett benyomásaim mellé most kaptam más élményt is: a ti „természetes élőhelyeteken”, szakmai közegetekben mozogva is láthattalak titeket. Kommunikálni és cselekedni is. Így persze sok minden, amiről beszélgettünk, más megvilágításba helyeződik, sokkal teljesebb a kép, mert minden apróság a nagy egészhez képest kerül a helyére.
A 12 óra sok kis mozzanatát összerakosgatva egy átfogóbb képem alakulhatott ki arról, mit és hogyan csináltok élesben, a laktanyában és a helyszíneken. Ahogy mozogtatok, ahogy együttműködtetek, ahogy beszéltetek egymással és a kollégákkal, ahogy nem harsányan, mégis határozottan irányítottatok, ahogy koncentráltatok, ahogy szerveztetek, ahogy gondolkodtatok, ahogy egymást kiegészítettétek, az nagyon rendben látszott lenni. Nyugalom volt, és nem elsősorban arra gondolok, hogy alig volt rendbontó esemény. Hanem úgy értem, hogy nyugalom volt köztetek, körülöttetek. Látszott, hogy törődtök minden lényegessel: nemcsak a rátok bízott feladattal, hanem egymással, a kollégákkal és az „ügyfelekkel” is. Minden annak rendelődött alá, ami a cél volt ezen az eseményen is: a biztonságnak. És ez megnyugtató volt a félig-meddig kívülállónak is.
Miközben szakmailag és emberileg is elfogult voltam és vagyok veletek – ezt legyetek kedvesek levonni a véleményemből és bocsássátok meg –, próbáltam a civil szememmel is nézni, figyelni, mi zajlik. És az a szemem is mosolygott. Tanárként pedig akár büszke is lehetnék rátok, ha hihetném, hogy valamennyi közöm volna ahhoz, hogy ilyen professzionálisan dolgoztok. Azt talán hihetem: az is érték, ha nem rontottam rajtatok, vagy ha megerősítést jelentett az a három szemeszter, amíg együtt dolgoztunk, gondolkodtunk, tanultunk ezt-azt a rendőri kommunikációról, a vezetés-irányítás technikáiról, mesterségéről, sőt, tudjátok: művészetéről…
Én a magam részéről mindenesetre még egyszer köszönöm, ezt is, azt is. Azt, hogy az egyetemen tanulótársatok lehettem, mégis hagytátok magatokat a tanteremben általam irányítani. S ezt, hogy megmutattátok, mit tudtok „terepen”, élesben. S örülök, hogy megint kaptam egy pozitív megerősítést arról, hogy talán nincs minden veszve: van még (rendőr)legény a gáton, aki nemcsak szereti a munkáját, de érti is annak lényegét, s vezetőnek-irányítónak sem akármilyen! M. csendes derűje, biztos hátteret kínáló rendíthetetlen nyugalma, szakmai tudása és tapasztalata és mindezekből fakadó megkérdőjelezhetetlen emberi és szakmai tekintélye; G. aktív és akkurátus jelenléte és kedves-okos kalauzolása a törzsben és I. összeszedett, remekbe szabott reggeli eligazítása és a helyszínen zajló magabiztos irányítása – három különböző módon megnyilvánuló vezetői stílus, a maga módján mindegyik adekvát és egymáshoz is illeszkedő. Jó volt látni, érezni, hogy egyben vagytok.
Szeretettel üdvözöl titeket a maga is lelkes, s ezzel remélhetőleg kedves hallgatóit motiváló
Kata tanárnőtök
