Trafik Café a Józsefvárosban
Furcsa neve lett a legutóbbi, 2020. február 28-i Cafénknak. Persze nem arról van szó, hogy rendőrökkel papírpohárból hörpintettük volna föl a feketét egy józsefvárosi Nemzeti Dohányboltban. Dehogy. Megadtuk a módját, és szokásosan komótosan beszélgettünk, immár egy nagyon konkrét helyi problémáról a Magdolna–Orczy Negyed Probléma orientált közösségi rendész alprogramjának keretében rendezett első igazi Police Caféban.
***
Átlagon fölüli izgalommal vártuk az első igazi Police Cafét Józsefvárosban. Volt rá okunk elég. Az egyik, hogy – bár a módszer már majdnem két éve jelen van a kerületben – eleddig ennyire konkrét helyi problémát feltárni szándékozó formában még nem bizonyíthatott. 2018–2020-ban ugyan már rendeztünk öt ún. Körzeti Rendész Cafét (http://policecafe.hu/korzeti-rendesz-cafe-kozterulet-felugyelok-uj-szerepben/ és http://policecafe.hu/korzeti-rendesz-az-opera-cafeban/) és hat ún. Közösségi Rendész Cafét (http://policecafe.hu/kozossegi-rendeszek-jozsefvarosban-egyeves-leltar/). Előbbiek célja az volt, hogy az akkor újonnan munkába állított körzeti rendészeket a saját körzeteikbe úgymond beiktassuk, azaz a helyi közösséget szolgáló intézményeket képviselő szakembereknek bemutassuk. Utóbbiakban pedig – még mindig inkább a tanulás és gyakorlás igényével – elsősorban homogénebb és speciálisabb célcsoportok megszólításával (idősek, fiatal anyukák, diákok) általános bűnmegelőzési kérdések kerültek az asztalokra.
A másik, ami miatt minden rendezvény előtt szükségszerűen izgulnak a szervezők, hogy vajon a meghívottak eljönnek-e. Egyáltalán: értik-e a részvételük okát és célját; hogy miért éppen őket hívjuk; és hogy ez az összejövetel nem egy szokványos „kiállok és elmondom a véleményem, majd távozok” típusú fórum, hanem egy teljes jelenlétet kívánó valódi párbeszéd. Mert ahogy mi, moderátorok és témagazdák is tanuljuk a műfajt, úgy a bevonandó érintetteket is edukálni kell a minőségi részvételre.
Ami mindenesetre nagyon jó előjelnek bizonyult, hogy a mostani témában már megtörtént az áttörés. Ugyanis a nulladik lépés az volt, hogy a problémát annak a kereskedelmi egységnek a tulajdonosa vetette föl, amelynek tevékenysége – Nemzeti Dohányboltról lévén szó az alkohol és a cigaretta árusítása – a tulajdonképpeni kiváltó ok. Ő kezdeményezte az érintettek bevonását legalább a helyzet feltárásába. Lépése logikus: a probléma hatékony kezelése nyilvánvalóan az ő érdekében is áll. És nemcsak azért, mert a szimpla haszonszerzés hajtja, hanem mert ő – mint ahogy nyilván senki – sem szereti, ha tevékenysége mások számára konfliktust generál. Márpedig itt sajnos ez a helyzet. Persze nem önmagában az alkohollal és a cigarettával van a baj, hanem annak közvetett hatásaival. Egyértelmű, hogy az üzlettulajdonos egymaga ezt nem képes – és tegyük hozzá: nem is dolga – megoldani. Így hát magától értetődő (lenne), hogy segítségért kiáltott – pontosabban ez esetben szerencsére inkább fordult – azokhoz, akikről nemcsak feltételezhető, hanem konkrétan tudható, hogy nekik is részük kell legyen a megoldásban. Ők egyébként azok a hatóságok, akik egy ilyen bolt üzemeltetése és/vagy az annak kapcsán felmerülő problémák körül bábáskodnak. Kezdve a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól az önkormányzaton, a közterület-felügyeleten át egészen a rendőrségig.
A hatóságok mellett azonban a civilek – akár azok szervezeteiről, akár az egyes környékbeli lakókról legyen szó – is nagyon sokat tehetnének azért, hogy a helyzet normalizálódjon. Csakhogy úgy tűnik, ők maguk nem feltétlenül vannak ennek tudatában. De azért szűkítsük a kört: egészen konkrétan azokról van szó, akik ezekben a boltokban vásárolnak, majd az ott árusított alkohol befolyása alatt állva (ülve, dülöngélve, fekve…) a környéken tartózkodva nem ritkán a közterület rendjét sértő módon viselkednek. És ez bizony gond.
Hogy ezeknek a helyzeteknek a kialakulását hogyan lehetne megelőzni, illetve egy-egy elharapózó konfliktust ott és akkor, sőt, hosszú távon is jól kezelni, az égetően fontos téma. Éppen ezekről volt szó az első Trafik Police Caféban.
Nagyon hamar, tulajdonképpen már a megnyitó során kiderült, hogy ez a gond nemcsak a józsefvárosi Illés utcán „hever”: a kerületben, a fővárosban, sőt, a jelen lévő vám- és pénzügyőr kolléga tapasztalata szerint az egész országban okoz hasonló biztonsági problémákat a dohányboltok működése.
Így már talán érthető, miért is izgultunk ennek a találkozónak a szervezésekor. Mindent összevetve azonban azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy az első találkozás elérte a célját. Mert mi lehet a cél egy ennyire akut probléma kapcsán? Elsősorban a helyzet kezelésében érintettek – hatóságok és civilek – személyes találkozása. Csak ettől remélhető ugyanis a szakembereknek először az egymás, majd pedig a probléma felé fordulása, nyitása, a nyílt, egyenes, szakmai párbeszéd. A profi témagazdáknak, na és a Café módszernek köszönhetően mindez ezúttal is maradéktalanul sikerült. A probléma feltárása megtörtént, a részt vevő szakemberek visszajelzései, az egymással való kapcsolatfelvétel és néhány konkrét feladatvállalás pedig reményeim szerint arra engednek következtetni, hogy az ugyanebben a témában ez év őszén rendezendő második alkalommal már a megoldások terén történő előrelépésekről is beszámolhatunk.
Az mindenesetre szintén okot ad a bizakodásra, hogy mihelyt leülnek egymással beszélgetni a különböző megoldási eszközöket ismerő és alkalmazó szakemberek, abban a pillanatban a hatósági és civil nézőpontok közeledni kezdenek. Jelen esetben a közösségi típusú problémakezelés lassan-lassan túlsúlyba került, miközben persze azt sem vitatta senki, hogy ha nincs más megoldás, kellenek a hatósági jogkörök (ellenőrzések, szankciók stb.). De fontosabb lenne a megelőzés, a kölcsönös érdekegyeztetés, a támogatás, az együttműködés terepein keresni a rossz helyzetekből kivezető kijáratot.
Ehhez az kellett, hogy egyrészt a helyszín – a FOKI (Foglalkoztatási és Közösségi Iroda) – kellően semleges teret biztosítson a négyórás társalgásnak. Másrészt a szakértő témagazdák értő és támogató kommunikációja, a lényegre koncentráló, összefoglaló képessége áthassa az asztaloknál folyó kisebb beszélgetéseket. Harmadrészt pedig a szervezők részéről a problémát őszintén felvető és feltárni akaró szándék egyértelműen érezhető legyen. Ez aztán viszonylag hamar egyértelművé teszi a megoldásra törekvést, és minden más módszernél gyorsabban fordítja ebbe az irányba a jelenlévőket is. Nagyon szép látni, amikor mindenki számára körvonalazódik a közös szándék, közelednek az érdekek, és kiderül, hogy az eddig párhuzamosan futó megoldáskeresések egymással összefogva, összehangolva nagyságrendekkel hatékonyabban működnének. Folyt a gondolkodás és a szó, finomodtak a véleménykülönbségek, alakultak az együttműködés keretei, és formálódtak az egyéni és szervezeti szerep- és felelősségvállalások.
Hogy valami konkrétumot is mondjak, az alábbi ötletek, javaslatok merültek föl:
- a kerületi közterületi problémák bejelentésére szolgáló „zöld szám” hatékonyságának felülvizsgálata;
- defibrillátor készülék elhelyezése az üzletben és a rendészeti szakemberek felkészítése a használatára, aminek finanszírozásába a dohánybolt tulajdonosa is beszáll;
- szociális munkások bevonása az italbolt környékén céltalanul kallódó, hátrányos helyzetben lévő emberek támogatásába;
- a „bajkeverők” érdek alapú fokozatos bevonása az üzlet környezetének rendezésébe;
- a NAV-val közösen esetleg más, hasonló problémában érintett dohányboltosok számára Trafik Café szervezése, ahol a trafikosok közös érdekérvényesítő képessége is mélyíthető volna.
Persze a puding próbája az evés. Nem szeretnék itt csupán a hurráoptimista diadaljelentés álcája mögé bújni, ami minden látszat ellenére nem jellemző sem rám, sem pedig a módszerre. Ez – itt és most, ebben az egyetlen konkrét problémafelvetésben és annak kitárgyalásában – csak az első, de annál fontosabb lépés volt. Hogy követi-e több is, az már a résztvevőkön múlik. A magam részéről ezzel a szubjektív szakmai-moderátori élménybeszámolóval a motiválás további fenntartásához kívántam hozzájárulni. Talán ez is valami. És ha még konkrét időpontja nincs is, de a témában ősszel folytatjuk a további szereplőket bevonó Café-módszerű feldolgozást. Ott is ott leszek.
