Digitális vendégnaplók 18.
A digitális naplóírás, úgy látszik, ragadós. Jó, bevallom, volt ebben némi szándékos ragasztás… Ahogy teltek a hetek, néhány kedves tanár kollégával beszélgettünk arról, ők hogyan küzdenek-barátkoznak a helyzettel. Van, akitől biztatást, mástól technikai segítséget, inspirációt kaptam, míg mások hozzám fordultak tanácsért. Bárhogyan van is, kezdett összejönni annyi muníció, hogy arra gondoltam, ezekből a beszélgetésekből is kikerekedhet egy kisebb-nagyobb gyűjtemény. Hogy meddig folytatódik, azt az ilyesmiről sose lehet tudni. Mint ahogy azt se, meddig tart a digitális oktatás. Ezért elhatároztam, hogy útjára indítok egy vendégnapló-sorozatot.
Tollkoptató
Hogy miért ez lett a címe a Nagy Ákost felkonferáló néhány gondolatnak, azt lehetetlen lenne egyszerűen elmagyarázni. De megpróbálom. Kevés hozzám hasonlóan megszállott, grafomán embert ismerek. És még kevesebb ilyen fékezhetetlen agyvelejűt. Sokszor hiszem, hogy nincs nálam türelmetlenebb. Nos, ő mindezeket a figurákat csípőből hozza, sőt, messze túltesz rajtam.
Ákossal egy zsúfolt liftben találkoztam, szokásosan nehéz női táskám lógott a vállamon. Nyilván a sálamba gabalyodva és még egy csésze kávéval is felpakolva nem volt elég kezem, hogy felé nyújtsam, miközben valaki bemutatott minket egymásnak. Egyik üres kezébe adtam a kávémat, majd az így felszabadult kezemet nyújtva a másik keze felé felröhögtünk. Innentől szellemileg elválaszthatatlanok vagyunk. Ehhez képest, amikor (hamar) kiderült, hogy állandóan gondolkodik és olvas és ír és gondolkodik és olvas és ír – sokszor mások helyett is –, és könyvkiadó és költő és jogász és tanár és rendőr és minden is, és hogy saját magát Tollkoptatónak nevezi, már egyáltalán nem lepődtem meg.
No, ha ennyit ír, gondoltam, szaván fogom. Mivel ő is a rendőrképzésben tanárkodik (szintén a Miskolci Rendvédelmi Technikumban, mint az előző vendégszerző, Császár Böbe), megkértem, regélje el online küszködéseit. Mert nyilván legfőképpen erről a végéről fogja majd meg a dolgot – legalábbis meglepődnék, ha nem így lenne.
A pályaorientációs szakmai módszertani tréningeken nagyjából a vak bizalom jegyében kezdtünk közösen trénerkedni másfél éve, abból az apropóból már volt szerző a Vendégoldalamon is. Akkor is sikerült meglepnie utánozhatatlan humorával, öniróniájával. Igyekszem méltó lenni hozzá, és – bocsánat az olvasótól, de – április elseje lévén stílusosan egy kis bökverssel gondoltam fölkonferálni őt:
Következzék tehát
Ákos, íródeák!
Hadd bizonyítsa be
most is az igazát:
nem győzi le őt
a digitális diák,
csak való neki is
ez az online világ!
Nagy Ákos: Ember és/vagy technika?
Kedves Kata-napló!
Sokan sokféleképpen közelítették meg és mesélték el a digitális oktatással kapcsolatos élményeiket, nehézségeiket és tapasztalataikat. Engedd meg, hogy én azokba a technikai rejtelmekbe avassam be olvasóidat, amelyek egy szakképzési intézményben, a Miskolci Rendvédelmi Technikumban – a történet idején még Rendészeti Szakgimnázium – a digitális oktatásra való átállás hátterét adták-adják. És a végén, ha marad még energia, hátha kiviláglik az egész mögül az ember is…
A történet megértéséhez ismerni kell sajátságos helyzetünket. Esetünkben nomen est non omen. Mióta alma materünk falai között tanítok, soha, semmilyen „felállásban” nem tartoztunk oda, ahova illett volna, vagy ahová célszerű lett volna. Iskolánk csak a rendészeti képzés koordinátarendszerében volt értelmezhető, de ettől függetlenül – hogy a zavar teljes legyen – hordoztunk magunkon olyan külsőségeket, amelyek alapján akár besorolhatók lettünk volna az átlagos – számomra a mai napig felfoghatatlan kifejezéssel illetett – szakgimnáziumok körébe. Eszközrendszerünk, anyagi lehetőségeink jócskán meghaladták és meg is haladják a szakképzésben megszokott lehetőségeket. Saját hálózatunk, saját informatikai rendszerünk áll a tanulók és a dolgozók rendelkezésére, és ha ez nem lenne elegendő, még a BM – ezen belül a rendőrség – keretein belül is használatos informatikai megoldásokhoz is hozzáférünk. Saját ILIAS keretrendszert alkalmazunk immár évtizedek óta, de egy előre gondolkodó tanár sodródva az árral bizony gyakran kényszerül a közösségi média azon platformjainak igénybevételére is, amelyek a tanulók körében nagy népszerűségnek örvendenek.
Első lépésként a 2020. március 16-án életbe lépett „Digitális tantermen kívüli munkarendben” történő oktatáshoz 2020. március 15-én iskolánk Elektronikus Oktatási Központjában (a továbbiakban Központ) a rendszergazda létrehozott egy fórumot „Az oktatással kapcsolatos információk” elnevezéssel, egyetlen témája pedig az „Oktatási anyagok közreadása” címet kapta. Ezen a fórumon keresztül igyekeztünk villámgyorsan tájékoztatni a tanulókat a kialakult helyzetről és a rájuk és ránk váró teendőkről.
Szűk két hetünk volt arra, hogy kidolgozzuk a digitális oktatás rendjét. A tanulók kérdőívet töltöttek ki az infokommunikációs eszközellátottságukról. A felmérés eredménye, hogy a legtöbben okostelefonnal rendelkeztek, elég sokan számítógéphez is hozzáfértek, azonban a válaszokból az is kiderült, hogy a családok nagy részében több gyermek osztozik egyetlen számítógépen. Tehát adott volt az irány, a tananyagainkat okostelefonra kellett optimalizálni.
Iskolánk a 2019/2020-as tanévtől az elsősöknél bevezette az e-Kréta rendszert, használata elvárás volt digitális oktatás alatt is. A legtöbb oktató kihasználta a Kréta „Házi feladat” és „Üzenetküldési” rendszerének lehetőségeit.
A Központ egy ILIAS keretrendszer, szerepe a digitális oktatás alatt jelentősen nőtt. Külön mappát hoztunk létre, ami évfolyamonként, majd tantárgyanként tagozódott tovább. A tantárgyi mappába került a digitális tanmenet (tanulói tevékenységek tanórára lebontva), a tanulói jegyzet és oktatási segédanyag (pl. az oktatóvideó linkje), a gyakorló és ellenőrző teszt, valamint a „Beadandó feladat” is. Az ILIAS felhasználói Munkaasztalán – annak testre szabása után (ehhez a tanulók segédletet kaptak) – azonnal megjelent, ha egy tantárgyi mappába új elem került, és figyelmeztette a tanulókat a feladatok beadási határidejére is.
ILIAS kérdőív volt a Digitális jelenléti ív, ezt reggelente a tanulóknak ki kellett tölteni. A napi kitöltések Excel exporttal töltődtek le, majd Excel makrók futtatásával történt az osztályonkénti létszám leválogatása is.
Az említett ILIAS keretrendszer „Rendkívüli digitális oktatás” mappájában – mindkét évfolyam számára – minden tantárgy kapcsolódó anyaga bekerült. Használtuk az e-Kréta (Házi feladat, Üzenetküldés) funkcióit is. Az oktatással kapcsolatos ILIAS fórum mellett az MRSZG Discord szerverének #közlemények csatornája is szolgált tájékoztatásra, illetve a közérdekű információk megosztására.
Az ILIAS-ban megosztott tananyagok egy része – a tanulók kérésére – a Discord osztálycsatornákra is felkerült, a feltöltési méretkorlát (8MB) figyelembevételével.
Az osztályok közös email címére is el lett küldve a tananyag vagy – mérete miatt – annak ILIAS-beli linkje. Azért osztottuk meg mindhárom felületen, hogy a tananyag mindig a tanuló rendelkezésére álljon. Pl. délelőtt a Kréta rendszer lassú volt, vagy a központi számonkérések alatt az ILIAS rendszert csak az abban érintettek használhatták az ILIAS terhelhetőségének függvényében.
A tanuló órarendje a Kréta ellenőrző modulban is megjelent. Az évfolyamszintű órarend a „Discord #közlemények” fülre, a heti osztályszintű órarend az adott osztály szövegcsatornájára került fel.
Az online kapcsolattartás legfontosabb eszköze az MRSZG Discord – ami tulajdonképpen egy hálózati játékok játszására alkalmas online közösségi tér – szervere volt. A Discord biztosította a csatlakozott felhasználók között a személyes üzenetküldés, a hanghívás és a videohívás lehetőséget is. Működött a csoportos (szerepkörönkénti) üzenetküldés is. A szerepkör vagy felhasználónév megemlítésével (pl. @Tanuló-101, @Kiss Gábor 101) kezdődő üzenet vagy szövegcsatorna bejegyzés azonnal megjelent az említett (szerepkörű) felhasználó(k) eszközén. Az osztályfőnökök az osztályfőnöki órát is a Discordon tartották. A Discord számítógépen és – telepítés nélkül böngészőből – is működött, valamint Android és iOS operációs rendszerekre is telepíthető volt. Felülete könnyen kezelhető, magyar nyelvű, és az úgynevezett gamerek körében már nagy népszerűségnek örvendett, ezért hamar ráálltak az alkalmazására.
A tantárgyi e-mail címekre küldött tanulói levelek a tanárok postafiókjába is megérkeztek, akik igyekeztek a tanulói kérdésekre rövid időn belül válaszolni. A korábban már létező osztályszintű közös e-mail címeket, Messenger, Skype és Viber csoportokat a tanárok továbbra is használták a tanulókkal való kapcsolattartásra.
A Discord szerver felépítésének filozófiája a frontális oktatás virtuális környezetben való szimulálása volt. Azaz minden osztálynak legyen egy tanterme (hangcsatorna), ahová „bemegy” a pedagógus órát tartani (rácsatlakozik a hangcsatornára), és egy faliújsága (textcsatorna) az osztályszintű közös és tantárgyi információk megosztására. Különféle szerepkörök lettek definiálva. A tanulók osztályuk, a tanárok szervezeti egység szerinti szerepkörbe kerültek. Létrejöttek különféle „tantermek és tanári szobák” is. Minden felhasználó csak a szerepkörének engedélyezett csatornapárokat látja.
Mindeközben az összes tanulói jegyzet – többféle mobileszközre optimalizált formában – felkerült az ILIAS rendszerbe, és Tankockákkal (LearningApps) színesítettük a képzést.
A központi (előre bejelentett) számonkérések (objektív mérés, köztes vizsga, modulzáró teszt stb.) ILIAS tesztek formájában, ütemezve, a résztvevők hozzárendelésével, időzítve történtek. Az ILIAS rendszerben az egyidejűleg belépett felhasználók száma korlátozott, így a számonkéréseket is előre kellett tervezni. A tervezéshez a Google Táblázatok alkalmazást használtuk. A tesztek érdemjegyes értékelése az MRSZG pedagógiai programja szerint történt. Az órai tudásellenőrzésre a tanárok változatos módszereket alkalmaztak, előtérbe került a Discordon a videós feleltetés, a Messengeren a szóbeli feleltetés stb., illetve a Redmenta alkalmazásban is készültek felkészülést ellenőrző tesztek. Az ILIAS rendszerben a tanárok beadandó feladatokat hoztak létre. A feltöltött megoldások ellenőrzése és értékelése az ILIAS-ban történt, az elért eredményről akár szöveges tájékoztatást, akár érdemjegyes értékelést lehet adni.
Az iskola könyvtárában a tanulók rendelkezésére állt egy internetkapcsolattal rendelkező számítógép, amin – a könyvtár nyitva tartási idejében – a tanuló megnézhetett bármit, és igény esetén nyomtathatott is. Az iskolai ügyelet épületében lévő „leíróban” (éjjel-nappal), további 5 számítógép állt a tanulók rendelkezésére, valamint a kollégiumi épületekben wifin keresztül saját eszközzel történő internetelérésre is lehetőség nyílt. Erre azért volt szükség, mert még a korlátozások alatt is sor került a belszolgálat ellátására, ami magától értetődően a tanulók jelenlétével történt. A tanulmányi haladásuk lehetőségét viszont a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel igyekeztük biztosítani, és nem szerettük volna, ha mondjuk számítógép hiánya miatt valaki lemarad a tanulásban.
Tanulói oldalról a „nem kell iskolába menni” eleinte egyet jelentett a „nem kell tanulni” állítással. A kezdeti pozitív fogadtatás elfogadásba és beletörődésbe, „az iskolában sem szoktam tanulni” hozzáállású tanulóknál pedig negatívba fordult, részükről megindult a kifogáskeresés, hogy mit miért nem tudtak időben végrehajtani.
A tanároknál fordított volt a helyzet. A döbbenet órái után egymást segítő, pozitív és támogató hozzáállást tapasztaltam. Szívmelengető érzés volt látni, hogy azok is, akik életkorukból fakadóan eleve távolságtartással kezelték a számítástechnikát, milyen hamar képesek voltak arra, hogy birtokba vegyék és üzemeltessék a rendelkezésre álló eszközöket, és időt, energiát nem sajnálva megteremtsék azokat a körülményeket, amelyek a kiegyensúlyozott oktatás folytatásának érdekében elengedhetetlenné váltak.
