És lett egy csapat…
Projektzáró MOrczy Café
A rekkenő nyári melegben írtam egy három napon át tartó hűsítő Café sorozatról, amelyet a VIII. kerületi H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központ alagsorában tartottunk. A 2018. június 20-i rendezvény a 2019. január 1. és 2021. december 31. között megvalósuló Magdolna–Orczy Negyed Program előkészítő szakaszának nyitánya volt. Egy 65 embert érintő képzéssorozatot indítottunk akkor, teli izgalmakkal. A Józsefvárosi Gazdálkodási Központ Zrt. és a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ szakemberei „részeltettek a szerencsében”. S ezt nem én állítom, hanem, mint alább kiderül, ők maguk mondták. Majdnem két hete, hogy vége a képzéssorozatnak, lassan az évnek is, ideje volt hát a leltárnak. 2018. november 19-én meg is tartottuk, természetesen ugyanazon a helyen, ahol kezdtük. Lássuk, mire jutottunk az elmúlt öt hónapban.
2018. június 18-án a Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. kis projektes csapatával kezdtük a sort. 1997 óta ez a cég tervezi és koordinálja a kerület nagy városrehabilitációs projektjeit. A mostani munkatársak lendületes fiatalok, így a felkészítés után igazán ügyes asztalgazdáknak bizonyultak, s az egész képzéssorozat megszervezésében is jeleskedtek. Pedig egyáltalán nem mondhatni, hogy könnyű dolguk lett volna. Egy ekkora projekt során rengeteg váratlan esemény közbejöhet. És ha közbejöhet, akkor rendszerint közbe is jön. Kétszer kellett áttervezni a képzési időpontokat. Úgy volt, hogy még a nyáron megtartjuk az egy-, két- és háromnapos tréningeket, de aztán közbeszólt az élet. Ahogy az lenni szokott, nyáron minden fontosabb, mint a tanulás. Vegyük úgy, hogy nyári szünet volt. Kora ősszel aztán, kipihenten, beterveztük a naptárunkba az újabb időpontokat, s el is kezdődött a sorozat, mígnem aztán a legnagyobb eseményt – egy háromnapos élménypedagógia tréninget – megint egy hónappal halasztani kellett. Végül november közepére tolódott el, s attól lehetett tartani, hogy elmossa a ködös-esős időjárás, de nem így történt. Valami kivételes kegyelemben részesítettek minket az égiek, amiért nem lehet eléggé hálásnak lenni. A különösen hosszúra nyúlt ősz az utolsó meleg napjait nekünk tartogatta: minden kültérre tervezett feladatot elvégezhettünk. Ráadásul a helyszín is kárpótolt minket. A két és fél évvel ezelőtti tavaszi örömpedagógia tréningnek otthont adó erdőtarcsai kastély után nem gondoltam volna, hogy van ideálisabb tréninghelyszín. De be kell látnom, hogy bizony van. Persze az akkor éppen ahhoz az alkalomhoz tökéletes helyhez nem szabad viszonyítani, és nem is teszem. Erdőtarcsa örökké az marad számomra, ami. Akkori trénertársammal sajnos nem dolgozhatok már, de szerencsére akadt más. Régi és jól bevált Pista barátom volt most a segítségemre. 2013-ban a 112-es segélyhívó rendszer bevezetése hozott össze minket, s azóta is örülünk, ha van lehetőségünk együtt dolgozni. Mert bár sok mindenben különbözünk, mégis illeszkedünk egymáshoz személyiségben, stílusban, tudásban.
De vissza a helyszínhez. Ha van ideális tréninghelyszín, akkor az Átrium Agárd nevű tréning- és üdülőház igazán az. A Velencei-tó partja eleve nem lehet rossz. De amikor valami annak épül, ami, és a tervezők, a kivitelezők és az üzemeltetők is tökéletesen annak szentelik magukat, ami a hely funkciója, akkor az ember bizony mind a tíz ujját megnyalja. Mit is kívánhatna egy tréner, mint azt, hogy legyenek a kiscsoportos képzéshez tökéletesen illeszkedő körülmények: alkalmas méretű, elhelyezkedésű, fényviszonyú és berendezésű terek, eszközök. Kedves és előzékeny személyzet, finom falatok, az egész napi intenzív munka után pihenésre és kikapcsolódásra alkalmas lehetőségek. Vagyis igazán méltó környezet a tanuláshoz. A vége jó – minden jó bölcsességében bízva, végül is érdemes volt kivárni a harmadik befutót a kissé körülményesre sikeredett versenyben.
A Projektnyitó Cafébeli első találkozáskor a résztvevőket még meglepte, hogy szét-, azaz összeültettem őket, de hamar rákaptak az ismeretlenebb kollégákkal való kávézás ízére. Szükség is volt a keveredésre: a képzés hatékonysága és differenciálhatósága érdekében az érintettek körültekintő elemzése, a kiválasztottak megszólítása és motiválása volt a cél. És utólag nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a terv bejött. A kötetlen problémafeltáró beszélgetésben a szervezeteken belüli, a szervezetek közötti, illetve az ügyfelek irányába történő kommunikáció hiányosságai is feltárultak. Megfogalmazták az igényüket a minőségi, azaz folyamatos, kölcsönös, adekvát és színvonalas kommunikáció kialakítására, s éppen ehhez kívántunk hozzájárulni a képzésekkel, amit az utólagos értékelés során az azokon átesett munkatársak is éreztek. Legalábbis elmondásuk szerint.
A záró Caféban felidéztük a nyitó Café emlékeit, s az ott megfogalmazott elvárásokhoz kapcsolódva foglaltuk össze a képzések tapasztalatait. Három órán át beszélgettünk, elemeztük, értékeltük a tanultakat. Három asztal körül zajlottak a beszélgetések a képzések szakmai tartalmáról, hozadékáról, használhatóságáról, az alkalmazott módszerekről, a szervezésről és a képzések körülményeiről. A részt vevő szakemberek elmondhatták a Magdolna–Orczy Programmal kapcsolatos további javaslataikat, és természetesen feltehették az őket érdeklő kérdéseiket is. Az asztalbeszélgetéseket ismét a Rév8 munkatársai segítettek moderálni, a vélemények megosztását pedig szokásosan a moderátori összegzés zárta.
A konfliktuskezelés egyértelműen fontos tudásnak bizonyult minden résztvevő számára. Az egynapos képzésen inkább az ügyfelekre, azok típusaira, a velük való kommunikáció fortélyainak áttekintésére koncentráltunk. A kétnapos kommunikációs készségfejlesztő tréning már alkalmat adott egy kissé mélyebb önreflexióra, a kollégák szemléletének, értékrendjének megismerésére, összehangolására is. A sláger azonban a háromnapos bentlakásos élménypedagógia tréning volt. Ez nem is lehetett kérdés.
A képzésbe tudatosan olyan szakembereket vontunk be, akik a projekt teljes időszakában és az után is egymásra támaszkodnak majd, ezért tudniuk kell feltétel nélkül bízni egymásban. A kerület lakóinak életébe történő ilyen léptékű szociális beavatkozás során komoly krízishelyzetek fordulhatnak elő, amelyeket a szakembereknek és az ügyfeleknek közösen kell megoldaniuk. Ehhez arra van szükség, hogy a szakemberek megismerjék egymást, megtanulják az együttműködést. A régi tapasztalat, hogy a különböző interaktív tréningek kiváló színteret nyújtanak a gyakorláshoz, ezúttal is bebizonyosodott.
A tréningek során átélt közös élmények, az egyre nehezedő és komplexebbé váló feladatok, gyakorlatok megoldása, a beszélgetések, viták és a tapasztalatcsere színes módszerekkel tarkított lehetőségei hónapokra, sőt, évekre maradandó emlékeket hagynak a résztvevőkben. A közös tanulás motiváló ereje semmi mással nem pótolható. Mindezt a Projektzáró Café résztvevőinek visszajelzései megerősítették.
Azt is elmondták, sajnálják, hogy sok kolléga nem vehetett részt ebben a képzéssorozatban, és mindenképpen javasolják az ő bevonásukat is. Ugyanez a véleményük a vezetők képzéséről is. Nélkülük, az ő értő támogatásuk nélkül ugyanis a projektben közreműködő munkatársak tartós motiválása, így a munkafolyamatok sikeressége sem garantálható.
Javasolták továbbá, hogy a Rév8 állítson össze a projektről egy tájékoztató brosúrát, amelyben minden érintett szakember röviden tájékozódhat az akcióterület pontos határairól, a tervezett projektelemekről, munkafolyamatokról, a határidőkről és a felelősökről, illetve a szakemberek elérhetőségéről. Ez nagyban segítené a tájékozódást és az információáramlást az együttműködő felek között.
Remélhetőleg a Magdolna–Orczy Program más alprojektjeiben is találkozhatok majd a kollégákkal. Ki tudja, mit tartogat a közelgő új esztendő…
