Gyermekvédelmi Café – majdnem gyermeknapon

Gyermekvédelmi Café – majdnem gyermeknapon

Buja és dús az idei május, egy kisebb esőerdőnek is elég volna ez a sok csapadék. Ilyenkor minden cseppje aranyat ér, mondják, de azért jóból is megárt a sok. Nem tudom, igaz lehet-e ez a rendőrkávéra is, amiből mostanában bizony nem csak csurran-cseppen, de folyik rendesen. Akinek már elég belőle, az ne olvassa tovább ezt a beszámolót. De ha egyszer így jött ki a lépés, hogy két egymást követő napon is Police Cafét kellett nyitni, mit tegyek? A leginkább beszélgetésre szomjazó vendégeket nyilván nem fogom visszautasítani. Tegnap Komárom-Esztergom vármegye, ma Budapest – hirtelen egymásutánban két rendőr-főkapitányság is kitett magáért. Az egyik a szakmai utánpótlásról igyekszik sajátosan gondoskodni, a másik pedig a gyermekekkel foglalkozó szakemberekkel törődik. Egyik szebb kezdeményezés, mint a másik, ezért nem is akarom őket összehasonlítani. Az oroszlányi rendezvényről tegnap tudósítottam, a fővárosiról most fogok. De tessék vigyázni, mert rekord következik. És nemcsak számbeli.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya gyakorlott Rendőrkávéház-szervező. Kétszer az áldozatok világnapja, most pedig a közelgő gyermeknap apropóján hívták össze az érintett szakembereket.

2016. február 25., 2023. február 22. és 2023. május 23. – ezek dátumok. 65, 32, 85 – ezek pedig résztvevői létszámadatok.

Ha csak ezeket néznénk, az is szép teljesítménynek számítana, de rendőrkávéról lévén szó, szerencsére főleg a minőségre megyünk. A hozzávalók: együtt töltött minőségi idő, nemcsak a felszínt karcolgató, hanem a lényeget érintő szakmai beszélgetés, sok szempontú megközelítés, egymás meghallgatása és talán megértése. Hiába a földrajzilag közös (fő)városhatár, ahány ház – vagyis kerület, szakma, személyiség – annyiféle gondolat, érzés, tapasztalat és vélemény. Megoldás fókuszú, együttműködésre ösztönző, emberi – leginkább ezeket a jelzőket tudnám a mai nap elé illeszteni. Persze lehetne hangsúlyozni az elkeseredést, a kilátástalanságot és a problémákat is. De a több évtizede a gyermekvédelemben dolgozó jó emberek – igen, még egyszer leírom, ezúttal csak Budapestről nyolcvanöten – mindig reménykednek, és annyi, de annyi energiát beletesznek a munkájukba, amivel hegyeket lehetne megmozdítani. De nem lehet… És akkor most ezt a gondolatot itt elengedem.

Bruttó hat óra játékidő. Reggeli gyülekező, regisztráció, rövidke moderátori „eligazítás”, főkapitányi köszöntő. Egy frappáns gondolatébresztő előadás Busi Zoltántól, a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet „A szociális ágazat módszertani és információs rendszereinek megújítása” című projekt szakmai vezetőjétől. Motiváló módszertani ismertető. Nyolcszor 10-12 fős asztaltársaság, nyolc téma, ennyi témagazda és forduló. A rendőrpalota tágas auditóriumában világoskék, törtfehér, kávébarna terítőkkel fedett asztalokon Police Café installációk.

Némi kávé, ásványvíz, pogácsa, aprósütemény. Rövid, fegyelmezett összegzések, konklúziók. Az utolsó pillanatig koncentrált figyelem. És ráadásnak Prevenciós Tükör – másodszor. Úgy látszik, ez az elnevezés bevált. Ide lehet gyűjteni a nap során megfogalmazódó visszajelzéseket, kérdéseket. És gyűltek, mert bizony jó a tükörbe nézni is…

Sorolom a témákat és a témafelelősöket, hogy nyilvánvaló legyen a szakmai „felhozatal” és színvonal.

Az összegzések (fenti) sorrendjével próbáltam egyfajta logikát követni. Bár nem feltétlenül illene a házigazdákkal kezdeni, mégis úgy gondoltam, induljunk onnan, ahol a probléma hever, az „utcáról”. Sőt, voltaképpen a „kályhától” kellene, az otthon melegétől – ha volna –, a „családoktól”, hiszen sokszor már ott történnek olyan, a gyermekek sérelmére elkövetett cselekmények, amelyek mellett nem lehetne szó nélkül elmenni. És ezekkel bizony először leggyakrabban a rendőrök találkoznak. Logikailag az ezek megelőzésére koncentráló, még mindig rendészeti karakterű témák – az országos szintű bűnmegelőzés és az iskolaőrség – következtek. Ezután jött a civil témagazdák által képviselt területek közül talán a két legfontosabb kérdés, hogy milyen a jó jelzés, és hogy hogyan lehet javítani a jelzőrendszeri tagok közötti együttműködést. S csak ezután lépegettünk fölfelé a szervezeti szintek között: előbb a fővárosi kormányhivatalt, majd az Áldozatsegítő Központokat koordináló Igazságügyi Minisztériumot, utána a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, végül az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálatot képviselő témagazdák kaptak szót.

És akikkel a témákat átbeszélték, a résztvevők: a budapesti illetékességű gyermekvédelmi jelzőrendszer szereplői, az egészségügyi ellátórendszer, a védőnői szolgálat munkatársai, a családsegítő szolgálat, a családsegítő központ, a közoktatási intézmények kollégái, iskolapszichológusok, az Országos Rendőr-főkapitányság Iskolapartnerségi, valamint Bűnmegelőzési Osztály, a BRFK Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztályának munkatársai, a kerületi rendőrkapitányságokon dolgozó kollégák, akik munkájuk során találkoznak a gyermekvédelemmel kapcsolatos problémákkal, továbbá iskolaőrök.

Azt azért utólag elárulom, hogy Café Kata is izgult, hiába, ez a nyolcvanöt résztvevő azért mégis csak rekord. Számbeli. De remélem, hogy amit a meghívottak átéltek, az is az. Legalábbis, ha abból az érzésből indulok ki, ami bennem keletkezett, ahogyan láttam-hallgattam őket egész nap fáradhatatlanul szakmázni, és még a záró következtetésekre is érdeklődéssel figyelni.

A BRFK bűnmegelőző kollégáit pedig ismét csak dicsérni tudom. Ez azért nagy korty volt, még ha rendőrkávéból is. Feszegettük a határokat, formailag és tartalmilag is, rendesen. De szerintem csak így érdemes. S ha túl szigorú voltam, mint időfelelős, mindenkitől itt kérek bocsánatot. De aki ennyi egyszerre beszélgető embert gyengédebb kézzel tud irányban tartani, jelentkezzem nálam moderátornak. Remélem, hamarosan lesz felvétel.

És bízom benne, hogy ezzel a rendezvénnyel méltán tiszteltük meg a vendégeket és nem utolsósorban a közelgő gyermeknapot is.

(Fotók: Vaszkó Viktor és Czéder Andrea – BRFK; Molnár Katalin)