A költészet napja
nőNYUGAT – Bemutató: 2010. december 9., Thália Színház Arizóna Stúdió
Költészet napján ezúttal a sokszor méltánytalanul a költők mögött álló nőalakokról szeretnék szólni. Írásom tárgya – egy tíz évvel ezelőtti színházi bemutató – nem tűnik épp aktuálisnak. Ám nem így van. A most újranézett előadás apropóján felmerülő kérdés örök.
***
Az Örkény és a Thália Színház közös produkcióját még akkor láttam, amikor 2010-ben bemutatták. Most az online élvezhető kultúra jegyében a YouTube-on elérhetővé tették, és újranéztem. Akkor is nagyon megfogott, de akkor még nem írtam kritikákat. Most viszont írok, és ennek az előadásnak se tudok ellenállni. Különösen a költészet napján.
Ilyenkor – József Attila születésnapján – általában a költőket ünnepeljük. Egyáltalán: ha verseiket olvassuk, halljuk, a költészeten keresztül mindig ők vannak a középpontban. És persze műveik révén ismerjük őket, de sokan úgy vagyunk vele: az, hogy hogyan éltek, nem érdekes. Legyen a vers szép, jó, elragadó, s ez elég, hogy alkotója elismert legyen.
De valóban ennyi a költészet? A befogadáshoz ez is elég. Ám ha valaki az irodalom iránt mélyebben érdeklődik, az azzal is foglalkozik, hogyan éltek a szerzők, mikor, milyen körülmények között, hogyan születtek műveik, ki és mi állt egy-egy ihletett pillanat hátterében. S minthogy zömében férfiakról van szó, akkor hát előkerülnek a szerelmek, szeretők, feleségek, ritkábban az anyák, testvérek, lányok is.
A NőNYUGAT című válogatás éppen fordított utat jár be és csábítja erre a nézőt is. A verseket válogató és szerkesztő Bíró Kriszta egy másik megvilágításból – visszájáról – mutatja be a valamennyire ismert sorsokat. A szövegek egyrészt a Nyugat nagy költőinek, másrészt a folyóirat szerkesztőinek, harmadrészt pedig a költők között jövő-menő, őket életre-halálra gyűlölő-szerető, becsmérlő-istenítő, ápoló-istápoló nőalakoknak az írásaiból valók. Legtöbbjük teljességgel ismeretlen vers és főleg levelezés. Utóbbiakat mindig is szerettem, mert olyan mélyebb rétegeit tárják fel a személyiségnek, amelyekhez sokszor még az irodalmi alkotások révén sem jut a jámbor olvasó. Ha nem maradt volna fönn például Arany és Petőfi híres levelezése, sose tudjuk meg, hogy a komoly költőnek micsoda finom humora volt. De szerencsére fönnmaradt.
Mint ahogy szerencsére ebből az összeállításból megismerhetjük a nyugatosok egészen hétköznapi kis gyarlóságait, évődéseit, kicsinyes vagy épp nagyszerű emberi cselekedeteik okait, következményeit és a mellettük élő lányok-asszonyok sorsát, búját-bánatát és megdöbbentően kevéske örömét. Mert azért a Parnasszusról ily módon átmenetileg leszállított költőfejedelmek közelében sem sok boldogság, sem pedig sok elismerés nem jutott osztályrészükül. Pedig némelyikük olyan irodalmi szövegeket írt, amelyeket bármelyik költőférfiú megirigyelhette volna.
Bizonyságul ezek közül csak egyet ajánlok figyelmébe mindenkinek, aki – mint én – eleddig nem ismerte volna: Kaffka Margit A te színed előtt című versét. Magam csendesen ezzel ünneplem most a lírát. És a Nyugat nőit.
A nőNYUGAT című előadás pedig elérhető itt.
Szereplők: Bíró Kriszta, Für Anikó, Hámori Gabriella/Gryllus Dorka m.v., Kerekes Viktória, Lázár Kati m.v.
És a stáb: cimbalmon közreműködik: Szalai András; díszlet- és jelmeztervező: Füzér Anni; dramaturg: Ari Nagy Barbara; zene: Kákonyi Árpád; súgó: Kanizsay Zita; ügyelő: Kálmán János/Svébis György; a rendező munkatársa: Tóth Péter, rendező: Mácsai Pál
