Vendégoldal – Nem napló, de digitális és vendég is
A digitális vendégnaplók sorát kissé megtörve felkerül most a Vendégoldalra egy olyan darab, amely vendégírás ugyan, de nem az online oktatásról szól, és nem is napló formátumban született. Ennek egyszerű oka van: szerzője nem a sorozatba, sőt, nem is kifejezetten megjelentetésre szánta. Még csak nem is én kértem, hogy írja meg.
Ám amikor elküldte nekem – érdekességképpen, illetve a szilveszter esti bohókásabb hangvételű ráadás blogom apropóján –, arra gondoltam, mégis elkérem tőle, és beillesztem a Vendégoldalra, hátha mást is érdekelhet a téma. Hiszen mostanában úgyis minden a digitális térről szól, legyünk hát aktuálisak.
Suba Laci kollégám 2020. december 3-án online követett végig egy a digitális közszolgálatról szóló konferenciát, és régi szokásához híven – jó ideig a Rendészettudományi Kar sajtósa volt – szorgosan le is jegyzetelte, amiről szó volt, majd elküldte kollégáinak, köztük nekem is, a fent említett okból. Nemcsak azért illik a Szilveszteri robotbuli című írásomhoz, mert robotokról is említést tesz, hanem mert az ismertetett konferencia bepillantást engedett annak a bizonyos Mesterséges Intelligenciának a nemzetközi és hazai hátterébe is, amely az online oktatáson jóval túlmutat.
Suba László: Online konferencia a digitális közszolgálatról
2020. december 3-án, amikor az utolsó digitális tanórák zajlottak, igyekeztem figyelemmel kísérni a Digital Public Administration Summit című online konferenciát, amelynek egyik szervezője a Nemzeti Közszolgálati Egyetem volt. Sajnos, csak két szekcióban tudtam néhány előadást meghallgatni, de ezek is tanulságosak voltak.
A mesterséges intelligencia (MI) szekcióban Philippe Fournand, a Blue-sight Conseil AI4EU H2020 projektjének vezetője elmondta, hogy az AI4EU platformot az EU felhasználói számára fejlesztik, 2022-re zárul a projekt. Mint mondta, Amerika és Kína mögött sántikálunk, mert jelenleg csak általuk fejlesztett mesterséges intelligenciáink vannak. Holisztikus megközelítést alkalmaznak, létrehozzák ezt az európai fejlesztésű platformot, amellyel áthidalhatjuk a kutatás-fejlesztés (K+F) és az üzleti szektor közötti szakadékot. A cél: létrehozni azon kutatók, tudósok, fejlesztők közösségét, akik az MI-vel foglalkoznak, illetve azokat is meg szeretnék nyerni, akik még nem használják ezeket a technológiákat. Környezetet is biztosítanak az MI-hez való hozzáféréshez, továbbá igyekeznek lehetővé tenni a kis- és középvállalkozások és a közszolgálat hozzáférését. (Ha már egy nyelvi lektor oldalán vendégeskedem, egy kis kitérő: valaki, aki korábban olvasta a beszámolómat, megkérdezte tőlem, hogy mi az az MI. Válaszomra – mesterséges intelligencia – visszakérdezett: azt nem AI-ként rövidítjük? Mire én: magyar szövegben magyar nyelvű kifejezést miért rövidítenék angolul?)
Ebben a szekcióban hallhattuk Hajzer Károly informatikai helyettes államtitkárt a Belügyminisztériumból. Az állam nyitott az új technológiára – mondta –, a bizalom elve a közigazgatásban felértékelődött, annyira bíznak az állampolgárokban, hogy a virtuális térbe való bejutás egyre inkább engedélyezett, hasonlóan a banki és az üzleti szférához. A személyes kontaktus csökkentése nemcsak a Covid-járvány miatt fontos, hanem így a szolgáltatások színvonala is növelhető. Ennek érdekében számos jogszabályváltozásra volt szükség, például a személyazonosság igazolásának módja terén. A helyettes államtitkár beszélt az új technológiákról, megemlítve, hogy a videotechnológia alkalmazásához az állam ingyenesen fogja szolgáltatni a videókapcsolatot. Ez a technológia összekapcsolódik az arcképazonosítás, a beszédfelismerés, illetve a beszédleiratozás funkciójával. Hajzer Károly azt mondta, hogy a kormányablakokban el szeretnék terjeszteni az MI-vel támogatott automatikus ügyintézést: nagyon sokféle ügyben szeretnének ügyintéző nélküli ügyintézést megvalósítani. A közeli jövőben az állampolgárok által szabadon látogatható helyeken mintegy 400 „ügyintézőoszlop”-ot kívánnak felállítani. (Néhány héttel korábban egy rendészeti szakember beszélt nekem arról, hogy a jövőben érdemes lenne „ügyintéző robotokat” alkalmazni, „akik”, azonosítva az előttük lévő ügyfelet, személyre szabott információkkal tudják őt ellátni. Akkor nem gondoltam volna, hogy ez nem is annyira a jövő, hanem inkább már a jelen.)
Igazi csemegeként tekintettem (már csak Philippe Fournand fent idézett helyzetértékelése okán is) Liu Yunan, a kínai Állami Információs Központ igazgatója előadására, aki elmondta, hogy az MI fontos stratégiai terület. Erre vonatkozó stratégiájuk 2017-ben jött létre. Tizenhárom városban kísérleti jelleggel alkalmazzák az MI-t: robotok, drónok, önvezető járművek, gépi fordítás, MI által vezérelt egészségügyi szolgáltatások értendők ez alatt. Fontos az okosvárosok működtetése, az MI bevitele ebbe a szférába. A működtetés mellett azonban a várostervezés és -rendezés is előnyöket kell, hogy élvezzen az MI alkalmazásával. Mint mondta, a közlekedés is fontos, például az okosbuszok üzemanyagot takarítanak meg, környezetkímélők; elkerülhetők vagy csökkenthetők a torlódások. Az MI ipari alkalmazása is lényeges a K+F területén, de a hagyományos iparban is. Az MI használható komplex társadalmi kérdések kutatására, például feltérképezik, hogyan működik az emberi agy, és az emberi gondolkodást, az így generált igényeket imitálva működtetik a várost. Már 60 éves az MI – mondta az igazgató –, és fontos a nemzetközi felsőoktatási, kutatási együttműködés e téren. Az előttünk álló feladatok: az MI-k számolási képességeinek továbbfejlesztése, applikációk létrehozása. Liu Yunan nem rejtette véka alá, hogy etikai és jogalkotási kihívások is vannak, köztük olyanok, amelyeket még nem is látunk előre. Kétélű fegyver az MI – fogalmazott –, de megfelelő integrációja a mindennapi életünkbe szebb és biztosabb jövőt hoz.
Az adatszuverenitás szekció egyik előadója, dr. Török Bernát, az NKE Információs Társadalom Kutatóintézetének vezetője egy olyan kutatás eredményeiről számolt be, melyben célul tűzték ki, hogy felmérjék az adatszuverenitás kérdéskörében azokat a pontokat, ahol szabályozásra van szükség. Négy országban kérdezték meg az internethasználókat a szokásaikról, illetve arról, hogy hogyan védik (védik-e) az adataikat. Érdekes eredmények születtek, mert például kiderült, hogy bár a Facebook iránti bizalom szintje nagyon alacsony (Csehországban 28%, Romániában 28%, a lengyeleknél és nálunk 20% alatti), mégis nagyon sokan használják napi szinten. Ebből az következne, hogy ha sokan nem bíznak meg a Facebookban, de használják, akkor ezt óvatosan teszik. A kutatók két kérdést tettek föl erre vonatkozóan. Az egyik arra irányult, hogy a felhasználók megváltoztatták-e valaha is az adatvédelmi beállításaikat. Kiderült, hogy 40–55 %-uk soha. Megkérdezték a kutatás során azt is, hogy a felhasználók képezik-e magukat az adatvédelemmel kapcsolatban. Itt nem feltétlenül tanfolyamokra, hanem inkább barátok megkérdezésére, cikkek elolvasására stb. voltak kíváncsiak a kutatók. 70 és 87 százalék között volt a nemmel válaszolók aránya!
Előadásában prof. dr. Rajnai Zoltán, Magyarország kiberkoordinátora felidézte az USA Huawei, illetve TikTok elleni kirohanását. Ami azonban ennél is aktívabb ellenállásnak számít, az India fellépése: az indiai adatvédelmi törvény szerint az indiai állampolgárok által generált adatok India nemzeti vagyonát képezik, ezért ezeket semmilyen külföldi entitás nem szerezheti meg. Kína válaszul nem India vagy az USA ellen támadt, hanem úgy foglalt állást, hogy a Kínában képződött adatokat nem lehet külföldre vinni. Mint látható, az adott országban keletkezett adatvagyon védelmének jogi körvonalai kialakulóban vannak – mondta Rajnai Zoltán.
Mindezek kapcsán az jut eszembe, hogy azért nem kell a közvetlen emberi kommunikációt elfelejteni. Mert bizony az őszi szemeszterben többször hallottam kedves hallgatóinktól, hogy sok előnye van a digitális oktatásnak, de azért itt lenni az egyetemen, együtt lenni, ha valami nem világos, akkor azonnal kérdezni és választ kapni: ez pótolhatatlan! Pedig ők már digitális bennszülöttek – de közben és elsősorban: emberek!
