Nyelvi lektorálás… húúúúú…
V. Használati utasítás egy nyelvi lektorhoz
Amióta ezzel a tevékenységgel foglalkozom, örömmel tapasztalom, hogy egyre több azoknak a száma, akikben megfogalmazódik az igény arra, hogy az általuk írt szövegeket valakivel átolvastassák és kijavíttassák. A kiadóknál természetesen régi mesterség ez, olvasószerkesztők és korrektorok serege forgatja „piros tollait”, tartja rajta a szemét a sorokon (sőt a sorok között is olvasnak!), így őrködvén a nyilvánosságra kerülő szövegek érthetőségén és szépségén. De ahol nem szigorú tollú szerkesztőségek egyengetik a kiadványok útját, ott ez a folyamat egyáltalán nem magától értetődő.
A tudomány világában, ahol dolgozatok, tanulmányok, cikkek születnek, a szerzőkkel szemben egyre komolyabb elvárás, hogy szövegeiknek már az első leadott változata – kézirata – se hagyjon kívánnivalót maga után nyelvileg, stilisztikailag, helyesírásilag sem. S erre egyre inkább igényesek kezdenek lenni maguk a szerzők is. Így találnak meg engem hol személyesen, és – hála a honlapnak – immár az interneten is.
De hogy „használni” még mindig nem tudnak úgy, ahogyan ideális lenne, azt 26 év távlatából állítom. A minap is épp egy olyan félreértésbe futottunk egy egyébként kedves szerzővel, ami elkerülhető lett volna, ha… előtte egyeztetünk. Az én hibám, elismerem, nekem kellett volna érdeklődnöm, tisztában van-e a megrendelő azzal, hogy mit vár és kér tőlem, mint nyelvi lektortól. De ebből a hibából tanulandó, határoztam el, hogy közreadok egy kis használati utasítást.
Nagyon fontos, hogy mielőtt a szerző az általa véglegesnek szánt szövegváltozatot nyelvi lektorálásra küldi, mindent csináljon meg benne, amit kell. Alaposan át kell gondolnia, mit kér a lektortól. A legjobb, ha ezt töviről hegyire végigbeszélik, és akkor nincs félreértés.
Nyelvi lektorálás után már ne nyúljunk a szövegbe. Egyetlen helyen se. Azt ugyanis a lektor már nem tudja ellenőrizni. Ha valamiért ez mégis elkerülhetetlen, akkor jelöljük meg azokat a részeket, amelyeken módosítottunk, hogy csak azokat kelljen újra átolvasnia. Gondoljunk bele: egy több száz oldalas szöveget – de ennél kevesebbet sem – nem lehet többször átolvasni, mert az időpazarlás, és nincs is rá lehetőség. Az árban egy átolvasás van benne, karakterszámra meghatározva. Apropó karakterek… de erről majd legközelebb.
