Police Café Extra 4. – Rendőrőrs és/vagy Rendőrkávéház?
Tamási Zsolt: Ki kávét vet, biztonságot arat? Hogy is van ez?
Diplomamunkámat „A rendőrkép és rendőrségkép helyzete és javításának lehetőségei” címmel a közösségi rendészet szemléletének és gyakorlatának magyarországi lehetőségeiről írtam Café Katához, azaz Molnár Katalin tanárnőhöz az NKE Rendészettudományi Karának mesterszakán. 2018. május 23-án meg is védtem, jeles eredménnyel. Ezzel a kis írással most itt is szeretném kifejezni köszönetemet konzulensemnek, Café Katának az inspiráló ötletért és a sok biztatásért, amelyet kaptam s kapok tőle.
29 éve dolgozom a rendőrségnél, ezért bőven van saját tapasztalatom. Ezek rendszerezésével és a szakirodalom feldolgozásával igyekeztem áttekinteni azokat a történelmi és társadalmi eseményeket és folyamatokat, amelyek befolyásolták azt a képet, ami a jelenkor magyar társadalmában a rendőrségről, a rendőrről kialakult.
Úgy gondoltam azonban, hogy a mai helyzet megismeréséhez nem elegendőek a szakirodalomban olvasottak, de még csak a saját tapasztalataim sem. Empirikusan is meg kellett vizsgálni a kérdést. Ehhez interjúkat készítettem az általam irányított rendőrőrs településeinek polgármestereivel.
Egyikük arra a kérdésre, hogy mivel javítaná a rendészet hatékonyságát, hihetetlenül érdekes választ adott. Egy olyan víziót vetített elém, amely szerint rendészeti szakemberek, polgármesterek, polgárőrök, mezőőrök, vadőrök és hasonló hivatások gyakorlói egy bizonyos fórumon találkozhatnának, véleményt cserélhetnének, és megismernék egymás gondolatait, így végre, lassacskán talán elkezdenék megérteni egymást. Kifejtette, hogy polgármester gyakorlatilag bárkiből lehet, és nem biztos, hogy ő azonnal megérti a települési „rendcsinálás” bonyolult gyakorlatát és nyelvezetét. Márpedig ez is a felelősségi körébe tartozik. De ha leültetik egy asztalhoz azokkal, akik ebben jártasak, feltehetően ő is más szemmel fogja majd nézni a dolgokat. Helyi problémákra helyi választ – ezt is megfogalmazta, nem pontosan ezekkel a szavakkal, de egyértelműen. Magyarul: a téma az utcán hever. Ha lehajolnak érte, beviszik egy rendőrkávéházba, kicsit leporolják, és kiteszik az asztalokra, akkor a biztonságért felelős szakemberek egymást partnernek tekintve megbeszélhetik közös tennivalóikat.
Éppen ez történik a Police Caféban, amelynek módszerével egy évvel ezelőtt az egyetem Integrált társadalomtudományi ismeretek című tréningjén találkoztam. Szinte azonnal éreztem, hogy ez választ kínál sok engem régóta foglalkoztató kérdésre. Akkor persze még nem gondoltam, hogy a jelen kutatásra is sor kerül, de hogy ilyen témából fogom írni a diplomamunkámat, az azért már felsejlett bennem. Most, hogy visszagondolok arra a szakmai tartalomra és módszertani felfedezésre, már egyértelmű számomra, hogy ez a közösségi alkotótechnika a biztonságról való közös gondolkodás kialakítására is kitűnően alkalmas.
Úgy vélem, hogy a Police Café alapgondolataival azonosulva kimondhatom, hogy a rendőrségnek nem egyedül kell(ene) megoldania a társadalom összes, főként rendészeti jellegű, vagy csak annak tűnő(!) problémáját. Ebben a kérdésben sokszor inkább a kezdeményező szerepet kell magára vállalnia, megtanulni a jó módszert, és a biztonság közös megteremtésének szándékát jó gazda módjára magvetőként elhintenie. Ha jól előkészíti hozzá a termékeny talajt – azaz nyitottá teszi a közösségeket a saját problémáikra –, akkor biztosan arra fog hullani. Ha kikel és megérik, akkor csak le kell aratni. A „termés” egy garantáltan biztonságosabb és élhetőbb közösség lesz. Molnár Katalin a magvakat már ideszórta elénk, jó lenne, ha egyre többen meglátnák, felvennék és elvetnék.
Ez ugyanis egy nagyon hasznos kommunikációs módszer, amelynek célja különféle felmerülő problémák több irányból történő megközelítése. Mindenki hozzáteszi a maga kis batyujában hozott „elemózsiát”, a „kávét” a vendéglátó állja. Így kikerekedik egy hasznos fórum, amelyet Rendőrkávéháznak hívhatunk. A tartalmas „párbeszéd a biztonságos és élhető közösségekért” (ez a Police Café szlogenje) legfontosabb hozadéka, hogy mindenki egy idő után ugyanazt a nyelvet: a közös biztonság nyelvét fogja beszélni, legalábbis így képzelem. S talán ez az elképzelés nem áll messze a módszer kifejlesztőjétől sem. Lévén hogy nyelvészből lett kommunikációs tréner.
A honlapot tanulmányozva láthatjuk, hogy ez a metodika néhány helyen már termékeny talajra hullott. Itt, mifelénk, Hévíz környékén talán még azért nem próbáltuk ki, mert úgy tűnik, hogy az ország más tájaihoz mérten rendészeti szempontból kevesebb problémát látunk. De lehet, hogy ez csak a felszín, egy ideiglenes, nyugodt kép, ami egy pillanat alatt megváltozhat. Készüljünk fel, kellemesen és kényelmesen, tanuljuk meg, hogyan is kell ezt csinálni, és ha nem is következik be a problémák özöne, akkor is tudunk miről beszélni, jobban megismerjük egymást, és kialakul az áhított közös nyelv, amit közös metódusok követnek. A módszer egyébként kiváló prevenciós eszköz is, hiszen ahol rendszeres és módszeres a párbeszéd a civilek és a rendészeti szakemberek között, ott kiszámíthatóan kevesebb lesz a probléma is. Ilyen egyszerű ez…
