Police Café Extra 62. – Police Café képeslap Jászladányból
Valóban képes beszámoló következik a jászladányi Roma Police Caféról. A helyszín egy táncterem volt, így nem csoda, hogy a szerzőt – egyben a rendezvény moderátorát –, Vojter-Szabó Zitát megihlette. És azért Café Kata örül, hogy kiderül, nemcsak őt lehet táncba vinni… Igazán sajnálom, hogy nem lehettem ott.
***
Egy nappal november idusa után Jászladányban is megrendeztük a Roma Police Cafét, amelynek a helyi József Attila Művelődési Ház táncterme adott otthont. Igen, egy táncterem, ahol az ébredező és ébresztő gondolatok járhattak körtáncot a gőzölgő kávé illattengerében, gyönyörködtetve a csendes szemlélőt a végeredményben.
Ahogy a táncnál a zene, itt a témák és azok körforgásszerű feldolgozása adta az előre megírt koreográfiát. De ahogy a táncnál sem a koreográfia, hanem az egyén, maga a táncos hozza létre a csodát, itt az asztaltársaság tagjai voltak hivatottak erre.
Azt mondják, könnyű Katát táncba vinni… Nos, cáfolnom kell ezen megállapítást, mert Café Kata szoros táncrendjébe már nem fértünk bele, egy másik partner hamarabb feliratkozott. Ennek okán nekem kellett a moderátor szerepébe bújni, és rutintalanul, de annál nagyobb lelkesedéssel irányítani ezt a programdús őszi napot, ahová 26 főt invitáltunk meg.
El kell mondjam, hogy a vármegyei rendezvény előtt hasznos inspirációkat gyűjthettünk Pécsett és Bátonyterenyén, aminek lehetőségét ezúttal is köszönjük az ottani szervezőknek. Tettük mindezt azért, hogy kellő szervezettséggel, megfelelő tapasztalattal felvértezve, mindenki megelégedésére rendezhessük meg a soron következő Roma Police Cafét vármegyénkben.
A kávézási szokások is eltérőek, ahogy mi magunk is sokszínűek és sokfélék vagyunk. Van, aki édesen, akad, aki keserűn, van, aki feketén, van, aki tejjel, és van, aki forrón szereti. Ami biztos, a kávézási élmény, az azt kísérő beszélgetés összeköt, irányt mutat, közös gondolkodásra hív. Ilyen nyílt, őszinte párbeszédre, együtt gondolkodásra hívtuk vendégeinket ebbe a speciális, tánctermi Rendőrkávéházba.
Előbb az ablakon beszűrődő, melengető, őszi napsugarak és a szervezők fogadták, majd dr. Nagy Ernő r. alezredes, a Jászberényi Rendőrkapitányság vezetője köszöntötte a rendezvény résztvevőit.
Négy asztal, négy téma és négy témagazda, akik – mint a jó tánctanárok az első lépések megtételében – segítették a résztvevők kollektív tevékenységét.
Fehér Árpád r. alezredes, vármegyei közrendvédelmi osztályvezető vezette „A cigányság mindennapjai”, Antalóczi János r. alezredes, vármegyei közrendvédelmi osztályvezető-helyettes a „Cigányság–Rendőrség”, Baranyiné Fodor Zsuzsa r. őrnagy, bűnmegelőzési kiemelt főelőadó a „Jövőkép, rendészeti életpálya” és András Hunor Lehel r. százados, sajtóreferens „A vármegye legjellemzőbb kriminológiai jelenségei, problémái” című témákat.
Nekem a nap nagy részében a szigorú napirendet felügyelő gardedám szerep jutott. Egy aprócska, ám igen jól hallható csengettyűvel a kezemben kíméletlenül jeleztem az idő leteltét, a körforgás rendjét, s határozottan választottam ketté a „táncpartnereket”.
Ahogy telt az idő, egyre nyitottabb és konstruktívabb asztalmunkák bontakoztak ki. A párbeszéd egyre őszintébbé, egyre nyíltabbá vált. Terítékre kerültek azok a problémák, amelyek feszítik az itt élő közösséget, és ami a legfontosabb, megfogalmazódtak megoldási javaslatok is, amelyekre a témagazdák az összegzésükben ki is tértek.
Nyitottan egymás felé, együtt, egymásért, közösen – ezek a legfontosabb fogalmak kapitányságvezető úr zárszavában is elhangoztak.
S ha már a helyszínt figyelembe véve a tánc köré fűztem a gondolataimat, hadd hozzak egy Müller Péter-idézetet a végére: „Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád.”
Bízunk benne, hogy ez számunkra nem az utolsó tánc volt, bízunk a visszatérésben!
Üdvözlettel:
Vojter-Szabó Zita r. alezredes, osztályvezető
Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Bűnmegelőzési Osztály
(Fotók: Jász-NagyKun-Szolnok Vármegyei Rendőr-főkapitányság)
