Tanulmányajánló V.

 

Molnár Katalin – Tamási Zsolt: A rendőrség közösséggel való kapcsolatának javítási lehetőségei

Hallgató és konzulense nem mindennapi szerzőpáros. Egyikünknek a több évtizedes rendőri, másikunknak pedig ugyanannyi idős oktatói gyakorlata találkozott össze a mesterképzés három szemeszteren átívelő tréningjein. A találkozásból közös tanulmány lett.

***

A kettővel ezelőtti blogbejegyzésemben arról az örömhírről számolhattam be, hogy három tavaly végzett mestertanítványom diplomadolgozata jelent meg a Belügyi Szemle egyazon számában. Hármuk közül Tamási Zsolttal közösen jegyezzük az egyik tanulmányt, ami egy kis magyarázatra szorul, hiszen hallgató és konzulense nem mindennapi szerzőpáros. Egyikünknek a több évtizedes rendőri, másikunknak pedig ugyanannyi idős oktatói gyakorlata találkozott össze a mesterképzés három szemeszteren átívelő tréningjein. Zsolt 1992-ben akkor lépett ki végzett tisztként a Rendőrtiszti Főiskola kapuján, amikor én ugyanott mint első munkahelyemre beléptem. S hogy ezt megtudjuk egymásról, ahhoz negyed század kellett. A hévízi rendőrőrs parancsnoka által írt diplomamunka konzulensként engem is továbbgondolásra ihletett, hiszen saját szakmai fejlődési utunk érdekes párhuzamba állítható a magyar rendőrség átalakulásával is.

A dolgozat történeti áttekintéssel kezdődik, mert nem hihetjük, hogy a közösségre orientált rendészet az utóbbi évtizedben született. Komoly hagyománya van ennek a magyar rendészet több évszázados történetében is, csak kevéssé szokás ilyen összefüggésben emlegetni az előzményeket. Írásunkban igyekszünk tetten érni ezeket az „áthallásokat”. A diplomadolgozat egy kisebb interjús kutatás szerény eredményeit állította fókuszba, ám jelen tanulmányban máshová – inkább a tapasztalatok alapján megfogalmazott javaslatokra, vagyis a jövőre – helyezzük a hangsúlyt.

A közösségre és annak problémáira orientált biztonságteremtés elkötelezett híveiként fáradhatatlanul keressük a civilek és a rendőrök közötti párbeszédben rejlő kiaknázatlan lehetőségeket. Ennek egyik kétségtelenül hatékony színtere a Police Café. Az együttműködést serkentő módszer alkalmazásának legfontosabb hozadéka az lenne, ha egyre többen beszélnék a „közös biztonság nyelvét”.

A kutatási hipotéziseket továbbgondolhatónak tartva szívesen végeznénk hasonló vizsgálódást szélesebb célközönségen, hogy kiderüljön: vajon csak a választott rendőrőrshöz tartozó települések polgármestereinek tájékozottságát becsültük túl, vagy ez a helyzetkép általános? Ha így van, égetően fontos elkezdeni a munkát, a rendőrségnek ugyanis nem egyedül kell(ene) megoldania a társadalom összes, főként rendészeti jellegű, vagy csak annak tűnő(!) problémáját. Ebben a kérdésben inkább a kezdeményező szerepet kell magára vállalnia. Hogy hogyan, arról is szól az írás.

***

Molnár Katalin – Tamási Zsolt A rendőrség közösséggel való kapcsolatának javítási lehetőségei Belügyi Szemle 2019/4. szám, 35–56. o.