Vendégoldal – 112-es dal született
Molnár Katalin: Mindig a régi nóta? Most végre itt egy új!
„Törékeny élet, kőkemény szavak,
ha időben lépsz, életben maradsz!
A vészhelyzet lottóján egy szám a nyerő,
az életet mentő száztizenkettő!”
Ez a történet – számomra legalábbis – 1998-ban kezdődött. Ekkor kért föl az Országos Rendőr-főkapitányság Ügyeleti Főosztálya arra, hogy az akkor még rendőrségi ügyeletesként dolgozó szakembereknek négy órában kommunikációs előadást tartsak. Kalandos és hosszú út vezetett 2013-ig, amikor aztán utoljára színre léptem az addigra a négyből már tizenhat órásra felszaporodott kommunikációs tréning keretei között, ahol a bejelentések fogadását is gyakorolhatták a kollégák. Egyik napról a másikra, máig ismeretlen okból vették ki a tanfolyami tematikából a készségfejlesztést, és tért vissza a négyórás előadás, ami egészen másról, nyugodtan írom le, mert tény: a főügyeletnek szóló jelentéstétel leginkább formai követelményeiről szól, igencsak szikáran és formálisan. Mintha megállt volna az idő, vagy visszafordult volna a kereke. Sok minden mással kapcsolatban is érezni ezt. Az, hogy szomorú vagyok emiatt, enyhe kifejezés.
Egy korszak akkor lezárult, de egy másik elindult. Aggodalommal terhes, várakozással vegyes örömöt hozott aztán szintén 2013-ban egy másik felkérés, amely már az akkor évek óta húzódó egységes európai segélyhívó szám, a 112 magyarországi bevezetésének előkészületeibe engedett nekem is némi szakmailag fontos beleszólást. Csomós István pszichológust kapva – nem akármilyen – trénertársnak, előbb a Miskolcon és Szombathelyen felépült két Hívásfogadó Központ (HIK) civil operátorait oktató tanárokat, majd a HIK-ek csoportvezetőit képezhettük, irigylésre méltóan magas óraszámban (16, illetve 40 óra!), illetve oktatás-módszertani segédletet és tananyagot írtunk számukra. Rendkívül megtisztelő volt a felkérés és izgalmasan szép a munka. Máig nosztalgiázunk Pistával, és nagy érdeklődéssel figyeljük a nem sokkal később – eleinte néhány megyében kísérleti jelleggel elindított, majd minden megyében felállított rendőrségi Tevékenységirányító Központok (TIK-ek) fejlesztését. Írtunk is róla több ízben.
2020. február 11-én, amikor a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának vezetője, M. Toronykőy Márta meghívott, hogy az erre a dátumra eső európai 112-es napon – mint az ügyet szívén viselő tanárnő – zsűritagként vegyek részt a segélyhívó szám kapcsán rendezett vetélkedőn, nagyon jóleső érzéssel utaztam Szegedre. Blogomban be is számoltam a remek kezdeményezésről, méltatva a szakemberek elkötelezettségét, a gyerekek tudását és bejelentési hajlandóságát, valamint segítő szándékát gyarapító színvonalas kiadványt.
Akkor említettem azt is, hogy az idén még egy nagy dobásra készülnek a bűnmegelőzők: „A projekt zárásához közeledve hirdették meg az év során életre keltett 112-es szuperhős figura névadó pályázatát. A zsűri a 140 beérkezett névből választotta az „SOS Kapitány” nevet. És még mindig nincs vége. Azt még kevesebben tudják, hogy az EU-nak 112-es dala is van, amely még csak négy nyelven hallható. A csongrádiak gondoltak egy nagyot, és a dal magyar szövegének megírására pályázatot hirdettek. A nyertes szöveget Tandi Flóra, szegedi származású énekesnő az ősszel kiadni tervezett albumán – mint a társadalmi felelősségvállalás szép példáját – fogja elénekelni.
És íme, az azóta eltelt hét hónap megérlelte az ötletet: megszületett az ún. 112 dal. Címe: Csak egy hívás, énekli Tandi Flóra, zenéjét Molnár Gábor, a szöveg egy részét pedig Miklós András, a Csongrád Megyei Bűnmegelőzési Osztály pályázatának győztese írta. A dalban közreműködnek a szegedi Gedói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai.
A magyar dal nem hajaz az uniósra, de ez egyáltalán nem gond, sőt. Tartalmas, szép, szerintem slágergyanús zene született. Az ügy fontos, a szándék nemes, a megvalósítás szinte álomba illő. A hivatalos bemutató 2020. szeptember 15-én este az M2 Televízió „Én vagyok itt” című adásában volt, ahol Tandi Flóra nagyon meggyőzően beszélt is arról, miért és hogyan állt az ügy mellé. Másnap pedig a rendőrség is hírt adott róla.
Ugyancsak a police.hu jelentette be még 2020. június 15-én, hogy megvan a győztes szövegíró. Utólag bevallhatom, hogy az egész ötlethez és a szövegek közül a legjobb háromnak a kiválasztásához is van némi közöm. És bár én magam a végül nyertes szöveget csak a harmadik helyre soroltam, örülök neki, hogy végül ez lett a befutó.
Annak pedig még jobban, hogy egy szóra sikerült rávennem M. Toronykőy Mártát, hogy Vendégoldalamnak ezúttal ő legyen a szerzője, s írjon erről a sikeres projektről. Álljanak hát itt az ötletgazda gondolatai.
***
M. Toronykőy Márta: Hívó gondolatok: Csak egy hívás?!
Életem igazán fontos, meghatározó dátumává vált a 2020-as esztendő szeptemberének 15. napja. Egy több mint kétesztendős, komplex prevenciós projekt végére került fel a pont, pontosabban a korona. De erről majd később!
Azt a bizonyos 15-ét követő napon már éppen kezdtem eldobni kapát és kaszát, hogy hátradőlve élvezhessem, hallgathassam munkánk zenei gyümölcsét, amikor jött Kata jelzése – „hívó gondolata” –, hogy örülne, ha írnék valamit a Vendégoldalára. Off üzemmódba kapcsolt agyam kék-piros funkcióra váltott, pupilla szűkült, pánik indult. Kínomban gondoltam, felhívóm a 112-es segélyhívót, de ezt azért ugye mégsem kellene, súlyos szankció jár érte. Így nem volt más választásom, beleálltam a feladatba, és felhívtam Katát!
Hogy milyen kicsi a világ, és hogy milyen szépen találkoznak össze bizonyos erővonalak, mutatja kettőnk egymásra találása is. Hallottam én már régről a nevét, munkásságával is tisztában voltam, lektorálási munkára is felkértük. Ismerkedésünk során azonban az is kiderült, hogy a 112-es segélyhívóhoz való kötődésünk hasonló, bár az övé az induláshoz és az alapokhoz markánsabban kapcsolódik.
Szóval, miután személyében a múzsa is homlokon csókolt, ergo ráterelt az értekezés ívére, elkezdett íródni a „112 – Tudd, hogy segíthess!” program eme rezüméje. Egy olyan programé, amelynek az indulása legalább annyira izgalmas és összetett volt, mint a záró mozzanata.
Anno 2018-ban – fogalmazzunk úgy, hogy erőteljes vezetői indíttatásra – le kellett ülnöm a katasztrófavédelem egyik munkatársával, hogy dolgozzunk ki olyan programokat, amelyek a megye köz/biztonságát támogatják, és széles körű összefogáson alapulva főleg az itt tanuló diákságnak szólnak. Azt kell, hogy mondjam, eddig a pillanatig az utasítás erősen feladatszagú volt. A kijelölt tűzoltó alezredes bajtárssal történt találkozásom azonban a kényszerből gyorsan örömmunkává változtatta a parancsot. Rájöttünk, hogy rövid idő alatt ki fogunk találni valami jót. Záporoztak az ötletek, de amikor a programok kidolgozásához értünk, egy elképzelés különösen kedves lett nekünk. E szerint az összes megyei készenléti szerv bevonásával hoznánk össze egy prevenciós programot, melyhez az alapok már adottak is voltak. A megyei bűnmegelőzési osztály több mint tíz éve szervez ún. „Nyári szünidőt indító biztonsági juniálist” általános iskolásoknak. Ennek az élménynapnak a vázára kezdtük ráépíteni a „112 – Tudd, hogy segíthess!” programot.
A koncepció szerint egy többlépcsős projekt kidolgozásába kezdtünk, amelynek első szintjén az általános iskola felső tagozatos diákjai kapnak alapvetően fontos prevenciós információkat. A következő esztendőben ezen elméleti és gyakorlati ismeretek eljutnának a középiskolásokhoz is, majd pedig a felsőoktatásban tanuló hallgatókhoz.
A program 2018 novemberében indult ünnepélyesen útjára egy alsó és felső tagozatosoknak szóló rajzpályázattal, amit amolyan érzékenyítésnek szántunk. Kíváncsiak voltunk, mit gondolnak a gyerekek a 112-es segélyhívóról és azokról a kollégákról, akik a „szám mögött” tevékenykednek. Fogalmazhatunk úgy, hogy sikerült megmozgatnunk a fantáziájukat, amit a 250 beérkezett pályamű is mutatott. A decemberi díjátadó mindenkinek segített ráhangolódni a januárban induló nagy projektre. Ahhoz, hogy ebbe a feladatba belevághattunk, és a programot elindíthattuk, kellett a Belügyminisztérium Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsának szakmai és pénzügyi szerepvállalása is, amely egy nyertes pályázat öt millió forintos támogatásával valósult meg.
Új év, új tét, új nyeremény lehetett volna 2019 januárjának mottója, hisz elkezdődött annak az online tananyagnak a kidolgozása, amely a „tudástár” nevet kapta. Szándékunk az volt, hogy a diákok már meglévő ismereteit bővítsük, amihez önkéntes alapon megszerezhető szakmai anyagot adunk. A könyvben egy-egy fejezet szól a 112-es segélyhívó használatáról, a szakszerű segélyhívásról, a bűn- és baleset-megelőzési tudnivalókról, a mentőszolgálat és a Vöröskereszt ajánlásairól, valamint a legfontosabb katasztrófavédelmi tudnivalókról.
Következő lépésként megkerestük az érintett tankerületek vezetőit, hogy támogatásukkal eljuthassunk a megye összes általános iskolájába egy felhívással, miszerint ötfős csapatoknak hirdetünk versenyt. Legnagyobb meglepetésünkre 250 gyerek jelentkezett, hogy összemérnék tudásukat egy 50 kérdésből álló teszten, amely minden jelentkező számára ugyanazon időben volt elérhető.
11 csapat végül fennmaradt a gyorsasági és helyességi rostán, ezzel számukra elkezdődött a személyes gyakorlati felkészítés a szervezetek aktív közreműködésével.
A nagy nap egy szeszélyes április nap volt ugyan, de élményekkel és izgalmakkal teli. A diákok az elmúlt hónapok alatt elsajátított tudásukról adtak számot a Szegedi Tudományegyetem sportpályáján. Volt itt minden: NAV-bemutató, sportmozgató, életmóddal kapcsolatos tanácsok, no meg verseny és verseny, meg egy kis verseny. Végül stílusosan az „Életmentők” csapata győzött.
Ezzel a program látványosabb része le is zárult, és elkezdődött egy gályázós, „nagyonnemszeretemidőszak”: végső formába kellett önteni a tudástárat, egységes vizuális tartalommal ellátni, stilizálni, majd nyomda alá rendezni, ja igen, és természetesen szakmailag jóváhagyatni az országos szervezetekkel. A Kedves Olvasó fantáziájára bízom, hogy vajon, melyik lehetett a legnehezebb rész.
Mindeközben az is fontos volt, hogy a diákok figyelmét folyamatosan szinten tartsuk. Sikerült! Időközben ugyanis lett nekünk egy kis logónk, egy kis figuránk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy kis 112-es anonim hősünk. Egy hős sem lehet azonban névtelen! Így kiírtunk egy névadó pályázatot, amelyre szintén 200 fölötti ötlet érkezett. A szervezetek döntése értelmében végül lett egy helyes „SOS Kapitányunk”, aki a decemberi Mikulás ünnepséggel egybekötött díjátadón személyesen is megjelent, kollégánk hét esztendős kisfia személyében, talpig jelmezben. A Mikulás az együttműködő szervezeteknek is hozott ajándékot, puttonyában ott lapult már a Tudástár nyomdai változata is. Jelentem, virgács nem volt! (Kolléganőm szerint viszont „igen”. Ilyen ez a kollektív emlékezet…)
2020-ban a program folytatása furára sikeredett, de maga az egész év is atipikus lett. Olyan dolgokkal kellett szembesülnünk, amelyekkel még sosem találkoztunk, és olyan helyzeteket kell megoldanunk, amelyekre nincs jól bevált mintánk. Mondhatni, semmilyen mintánk nincs. Ha jellemezni kellene ezt az időszakot, akkor azt így lehetne összefoglalni: alkalmazkodunk és újratervezünk, mert az ember mindent megold, a rendőr meg pláne…
Folytatásként az ORFK Ügyeleti Főosztályának támogatásával február 11-re interaktív sajtótájékoztatót szervezett a bűnmegelőzési osztály, csatlakozva a „112-es európai segélyhívószám napjához”. Miskolc és Szombathely – a két hívásfogadó központ – mellett Szeged lett a harmadik város, ahol az ORFK által támogatott rendezvényt tartottak e napon. (Azt azért tudni kell, hogy Európa-szerte 2009. óta február 11-én különféle programokkal, kampányokkal irányítják a figyelmet a tagállamok a 112-es segélyhívó népszerűsítésére. Szóval fontos dátum ez mindenkinek, csak sokan még mindig nem ismerik.)
Az interaktív sajtótájékoztató üzenete az volt, hogy megmutassuk az újságíróknak, hogy bár ők a tapasztalt felnőttek, nem biztos, hogy bizonyos esetekben jobban döntenek és többet tudnak, mint a „112 – Tudd, hogy segíthess!” programot megismerő tanulók. Ha nem is hozott csúcsgyőzelmet a gyerekeknek a felnőtt vs diák verseny, azért mégis a fiatalok diadalmaskodtak. Ergo érdemes időt és energiát fektetni a felnövekvő nemzedék tudásbővítésébe. Ennek a napnak az előkészítése során derült ki, hogy Kata milyen erős szálakkal kötődik a 112-es segélyhívóhoz, így természetes volt, hogy moderátorának őt kérjük fel. Mindeközben a helyi rádióban 112-es napot szerveztünk, valamint eldöntöttük, hogy föltesszük az i-re a pontot vagy a vesszőt, esetleg a koronát, és olyat teszünk, amire eddig még nem nagyon volt példa: négysoros dalrészletre hirdetünk pályázatot.
Nagyon merész ötletnek tűnt, hogy a 112-es segélyhívóval kapcsolatban szülessen egy hallgatható, szerethető dal. Nem állítom azt sem, hogy a környezetünk nem próbált meg lebeszélni bennünket a pályázat kiírásáról. De vettünk egy mély levegőt, és a felhívásunkat megjelentettük a sajtóban. Olyan, a 112-es szervezetekkel összefüggő gondolat megfogalmazását vártuk, amely köré már lehet egy komplett dalt építeni. Előadónak, illetve szerzőnek Tandi Flóra pop/crossover énekesnőt kértük fel. Aki ismeri a nemzetközi hírű művésznő munkásságát, tudja, hogy számára a társadalmi szerepvállalás milyen fontos tényező. Olyan szenzitív témákat is feldolgozott már, mint a hozzátartozók közötti erőszak, az egyenjogúság kérdése stb.
Egy izgalmas tavasz és nyár eredményeként 60 dalrészlet érkezett be osztályunkra az ország minden részéből. A szerzők korosztálybeli megoszlása is széles spektrumon mozgott, 8-tól 69 éves korig jelentkeztek alkotók. A választás végül egy makói fiatalember soraira esett, Miklós Andráséra (36): „Törékeny élet, kőkemény szavak, ha időben lépsz, életben maradsz! A vészhelyzet lottóján egy szám a nyerő, az életet mentő 112.”
Ezután kezdte a Tandi Flóra Produkció a gombhoz varrni a kabátot – négy sor köré építeni zenét és szöveget –, mely mire elkészült, már nyár vége, ősz eleje lett. Eredetileg is úgy terveztük, hogy iskolakezdésre áll össze a mű, melynek felvételében a szegedi Gedói Általános Iskola és AMI énekkara is közreműködött. A „sors” most is úgy alakította életünk, hogy erősen alkalmazkodnunk kellett a változásokhoz. Az ünnepélyes budapesti bemutató elmaradt (győzött a pandémia), de a „Csak egy hívás” címre keresztelt dal a szeptember 15-i M2-es bemutatót követően megkezdte szárnyalását. Tényleg nincsenek véletlenek. A kialakult helyzet miatt még inkább fontos, hogy pozitív, támogató üzenettel bíró tartalmakat közvetítsünk. Flóra hamarosan megjelenő „#5050 eQuality” című harmadik koncepció albumán is szerepel majd a 112-es kampánydal. Így még több embertársunkhoz juthat el közös üzenetünk: „Csak egy hívás! 112 – Tudd, hogy segíthess!”
Sokat emlegettük a pandémiát, amely a 2020-as év szakmai munkáját is alapvetően meghatározta. Nem tudtuk kiteljesíteni elképzelésünket, hogy a középiskolásokat is bevonjuk tudásbővítő programunkba, de valami feladatot hagyjunk a következő esztendőre is. Hogy mit hoz a jövő? Nem tudom, de optimistán tekintek 2021 felé, és igyekszem most már tényleg hátradőlni, és nyugodtan hallgatni a dalunkat. Legalább pár napig.
Végül, de nem utolsósorban köszönetemet kell kifejeznem a „112 – Tudd, hogy segíthess!” projekt kidolgozásában, végrehajtásában nyújtott támogató együttműködésért a készenléti szerveknek – a Csongrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak, az Országos Mentőszolgálat Dél-alföldi Regionális Mentőszervezetének, a Magyar Vöröskereszt Csongrád Megyei Szervezetének, és az Országos Rendőr-főkapitányság Ügyeleti Főosztályának. Továbbá a Csongrád-Csanád MRFK Bűnmegelőzési Osztályán dolgozó kollégáimnak, akik évek óta elviselik a „pont mindig utolsó, és soha többet” programötleteimet. Jó dolgokat kitalálni és végrehajtani csak egy kreatív csapattal lehet, legyen az kis csapat, vagy egy egész csapatcsalád, mint pl. a 112-es készenléti szervek bajtársi családja.
Ha sikerült a figyelmet felkeltenem, a projekt fényképes beszámolóval megtekinthető www.bulisbiztonsag.hu honlapon.
A Tudástár pedig letölthető innen.
