Nem digitális napló 3. rész – Élmény és integritás?
Kedves Naplóm! Alig van időm törődni veled, de azért ne aggódj, nem hagylak el. Velem vagy szinte mindig, mert napra napra szaporodik az élmény, ami a tanterembe visszatérve vár.
Múlt hét végén a Rendészeti szervező szakirányon az őszi szemeszterben esedékes Rendészeti etika és integritás tréning került sorra. Két napon át közösen pakolgattuk mozaikról mozaikra azt a közös képet, amit aztán a 23 résztvevő mindegyike magával vihetett. Hogy tetszik-e nekik, azt majd eldöntik, bár ahogy láttam és ott helyben vissza is jelezték, nem volt ellenükre. (Majd zárójelben dőlt betűkkel olvashatod, miket ragasztgattak ki az első nap végén az ajtóra.)
Hogy hasznát tudják-e venni valaha, azt sohasem tudhatjuk, amikor bezárjuk magunk után a tanterem ajtaját. Egy ilyen közös utazás élményét („Izgalmas utazás a gondolatainkban.”) napokig-hetekig rendezgeti az ember, pláne ha olyan gyorsvonaton teszi meg („Jó úton haladunk, tetszik ez a vonat!”), amelynek tempója is szédítő, nem beszélve arról a sokszínűségében lenyűgöző tájról, amelyen átsuhan. Valószínűleg tavasszal is így volt („Ismét remek élmény volt Tanárnővel együtt dolgozni.”), amikor a nyolcvan százalékában a mostanival azonos csoportban egy másik kurzuson a rendészeti kommunikációról és a konfliktuskezelésről gondolkodtunk együtt. Igaz, akkor csak az online platform adatott, de kihoztuk a helyzetből, amit csak tudtunk és lehetett. Addigra már belejöttem a csoportkohézió online térben való megteremtésébe, és talán sikerült maradandó tanulási élményt szerezni a nagyon is felnőtt hallgatóknak.
Hogy felnőttekről van szó, ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hiszen egyértelműen ezt a benyomást tették rám most is. Az integritás szempontjából pedig azért fontos ezt kiemelni, mert ilyenkor már mindenkinek kialakult meggyőződése van az erkölcsről, szakmája (hivatása?) etikájáról. S ha nem is tudják – vagy tudták eddig – tankönyvszerűen definiálni az integritás fogalmát, nem olyan nagyon nehéz rávezetni őket („Lehet így is tanítani!”). Nagyjából másfél órával a kezdés után már egészen jól közelítették, mégpedig a kollektív tudás segítségével. Onnan már gyorsan haladtunk állomásról állomásra.
Persze nem a definíció számít, hanem hogy megértsék a lényeget. Nevezetesen azt, hogy mit jelent az integritás alapú működés a rendészeti szervezetekben, hogy hogyan lehet afelé terelgetni a hétköznapi folyamatokat, és mivel lehet az egyéneket az integritásmenedzsment eszközeivel etikus szakemberekké tenni. Vagyis elég komoly a feladat, ami két napba belesűrítve nagyjából megugorhatatlan.
Ezért jobb, ha megbecsüljük az olyan szerénynek tűnő eredményeket is, mint amilyenek a másfél napnyi minőségi idő és az egymásra figyelés szülte felfedezések. Az újabb és újabb kérdések („Hogyan működhet egy ország rendvédelmi szervezete, annak dolgozója integránsan, ha maga a társadalom sem az?”). A megosztott dilemmák, érvelések, esettanulmányok. S néhány biztató gondolat vagy éppen megoldási javaslat („Légy pozitív a környezeted számára!”). Hogy igenis lehetséges a változás! Ez a bizonyság, ez a folyton újra táplált remény talán segít abban, hogy öntudatra ébredjünk, hogy kiléphessünk végre a tanult tehetetlenségből, amely megakadályoz minket abban, hogy aktívabban tegyünk saját magunk („Negatív környezetben hogyan őrizhető meg az integritás?”) és mások, valamint a végtére is belőlünk álló szervezet integritásáért („Az egyén hogyan tud hatni ott, ahol romboló környezet veszi körül?”).
Hiszem, hogy ehhez sikerült hozzájárulni ezen a két napon. Minden erőnkkel ezen voltunk, és a tanulás szépen és biztosan működött is, de hogy hat-e s meddig, az EtiKati örök dilemmája marad. Nem baj, ma is megpróbáltuk ezzel a jó kis csapattal („Sajnálom, hogy nem vagytok a kollégáim!”). Sőt, a művészet (versek, drámák, filmek, zenék, mesék) erejét is segítségül hívtuk. Szókratész, Antoine de Saint-Exupery („Jól csak a szívével lát az ember.”), József Attila („Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis. Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”), Madách Imre, Radnóti Miklós, Márai Sándor, Hajnóczy Péter, Pilinszky János, Kányádi Sándor, Térey János, Zorán és Sinkó Adrienn elég jó szellemtársaságnak bizonyult mindehhez.
