Tanulmányajánló XV.
Pandora szelencéje és karkötője – avagy a boldogsággal támogatott tanulás
Írásunk címe mindenképpen magyarázatra szorul. Hogyan lehet egy lapon említeni a boldogsággal támogatott tanulást és a rettegett szelencét, amelyből gazdája óvatlanságának köszönhetően csupa rémség szabadult a világra? Érdekes, hogy szinte mindenki negatív összefüggésben utal erre a metaforára, pedig miután Pandora ijedten visszazárta a szelencét, valami benne maradt, ami miatt inkább újra és újra ki kellene nyitnunk… Ez a valami ugyanis a remény. Egy maroknyi kis csapattal 2017 óta éppen erre teszünk kísérletet – eddig elég jó eredménnyel. Erről számolunk be elsősorban leíró jellegű tanulmányunkban. És hogy a szelence mellé hogyan jön a karkötő, a tanulmányból arra is fény derül.
A bemutatandó történetet a pozitív pedagógia elméleti keretébe foglaltuk, röviden utalva az ide vonatkozó szakirodalomra. Szerkesztési elvként egyrészt a kronológiát választottuk: történetünk egyes epizódjait időrendben haladva mutatjuk be. Ám ezt az egyszerű tények ismertetése helyett a négy éve tartó folyamat során született, a szakmai honlapomon publikált blogbejegyzéseink és az érintett szereplők kommentárjainak, valamint mostani gondolatainknak az összeillesztésével tesszük. A kommentárok az egyes fejezetek előtt olvashatók. Ez a megoldás lehetőséget ad arra, hogy ugyanazt az eseménysort különböző narratívák mentén láttassuk.
De hogy jövünk mi ehhez – és egymáshoz? Szerzőpárosunk közös múltja pontosan tíz évre nyúlik vissza. A Rendőrtiszti Főiskola 2011–2012-es tanévének őszi félévében a páros egyike már tizenöt éve állt a katedrán, és Kommunikáció-retorika kurzusának keretein belül pallérozta többek között másikuk elméjét, aki ekkor, első évfolyamos hallgatóként éppen csak belekóstolt a rendészeti felsőoktatás világába. A főiskola jogutód intézménye, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara alapképzésének három éve alatt még egy ízben találkoztak egymással a Rendészeti etika tantárgy kapcsán. A hallgatót már ekkor megfogta a rendhagyó és sajátságos (ahogy akkoriban hallgatói szlengben nevezték: körbeülős) foglalkozások kellemes légköre és a sokszor játszva, szórakozva tanulás. Akkor még nem tudtuk, hogy ez pozitív pedagógia a javából.
Az oktatói-hallgatói viszony – kisebb megszakításokkal – azóta is fennmaradni látszik, ugyanis a páros tagjai hasonló minőségben a 2016–2018-as rendészeti vezető mesterképzésen is találkoztak és dolgoztak együtt. Sőt, ez a kapcsolat minden bizonnyal új szintre lép a Rendészettudományi Doktori Iskola 2021–2022-es szemeszterének megkezdésével, ahová a páros fiatal tagja sikerrel felvételizett, s ahol idősebb tagja pedig tanít.
A kapcsolat azonban még ennél is több irányú: az oktató-hallgató viszony mellett immár kollegiális, ugyanis az egykori és jelenlegi tanítvány 2019 februárjától szintén a kar oktatói gárdáját gyarapítja és reményei szerint erősíti.
Végül pedig, talán nem túlzás, hogy viszonyunkat baráti kapcsolatnak is nevezzük, hiszen a szabadidejüket időnként együtt töltő, mindezt önszántukból megvalósító embertársakat szokás ezzel a szóval illetni. Ez a közös, önkéntes időtöltés pedig nem más, mint a rendészeti vezető mesterképzés már említett évfolyamának egy kis csoportja által megvalósított összejöveteleken való részvétel, melyben magam mentorként, trénerként, mindemellett a közösség teljes jogú tagjaként, míg Dávid csoporttagként érintett.
Az itt ajánlott tanulmányunk a 2021. november 13-án tartott II. Pozitív Pedagógia és Nevelés Konferencia tanulmánykötetében jelent meg, mégpedig a mai napon. Nagyon megtisztelő, hogy írásunkat beválogatták a kötetbe, mert így végre a nyilvánosság elé tárhatjuk egyedülálló kezdeményezésünket. A bemutatott tizenhárom fős társaság – Mester Szabadegyetem néven – egy olyan önkéntes, felnőtt tanulóközösséget alkot, amely meggyőződésük szerint messze túlmutat egy átlagos tanulócsoporton. Fő jellegzetességét az a laza, informális, mégis erős összetartás adja, amely legfőképp a pozitív pedagógia és a közösségi tanulás élményéből eredő boldogságban gyökerezik. A csoport speciális, hiszen a rendészeti felsőoktatáshoz kötődik, annak keretei között alakult ki és formálódott. A tanulmányok befejezését követően pedig továbbra is kielégíti a tagok fejlődési, feltöltődési igényeit. Teszi ezt úgy, hogy innovatív, kompetenciafejlesztő pedagógiai módszereket és eszközöket alkalmaz.
Ezt a tanulmányajánlót elsősorban az MSZE tagjainak szánjuk, meglepetés-ajándékként. De gondolatainkat mások figyelmébe is ajánljuk, mert hisszük, hogy a bemutatott jó gyakorlat részben vagy teljes egészében átvehető és eredményesen használható, elsősorban felsőoktatási utánkövetés gyanánt. Napjainkban ugyanis az élethosszig tartó tanulás már korántsem csak egy légből kapott, hangzatos fogalom, hanem sokkal inkább meghatározó fonala életünk gombolyagának. Úgy véljük, hogy ha Pandora szelencéjéből a remény ily módon csalogatható elő, akkor igazán nincs ok aggodalomra…
***
Molnár Katalin – Papp Dávid: Pandora szelencéje és karkötője – avagy a boldogsággal támogatott tanulás. In: (szerk.: Szarka Emese): Pozitív Pedagógia és Nevelés Konferencia Kötet II., Jobb veled a világ Alapítvány, Budapest, 2021., 212–225. o.
A teljes kiadvány letölthető innen.
