Vendégoldal – Digitális vendégnaplók 9.
A digitális naplóírás, úgy látszik, ragadós. Jó, bevallom, volt ebben némi szándékos ragasztás… Ahogy teltek a hetek, néhány kedves tanár kollégával beszélgettünk arról, ők hogyan küzdenek-barátkoznak a helyzettel. Van, akitől biztatást, mástól technikai segítséget, inspirációt kaptam, míg mások hozzám fordultak tanácsért. Bárhogyan van is, kezdett összejönni annyi muníció, hogy arra gondoltam, ezekből a beszélgetésekből is kikerekedhet egy kisebb-nagyobb gyűjtemény. Hogy meddig folytatódik, azt az ilyesmiről sose lehet tudni. Mint ahogy azt se, meddig tart a digitális oktatás. Ezért elhatároztam, hogy útjára indítok egy vendégnapló-sorozatot.
Kreatív tanulás – méghozzá idegen nyelven
Ez a vendégírás kettő az egyben, mégpedig a szerzője által. Barnucz Nóra mondandója egyrészt még az előző vendégszerző, Magasvári Adrienn által is ismertetett Kreatív Tanulás Programot megnyitó konferenciához kötődik. Nóra a délelőtti plenáris előadások egyikét tartotta az innovatív módszerek alkalmazásáról a szaknyelvi oktatásban. Ez a téma pedig máris magyarázza naplóbejegyzése másik apropóját: mivel angol szaknyelvi oktatóként dolgozik a Rendészettudományi Karon, gondolatai most a sorozaton belül egy kisebb sorozatot vezetnek be, amelyeknek témája éppen ez.
A következő három vendégnapló-bejegyzésben három rendészeti szaknyelvet – természetesen online is – oktató tanárnő következik. Mert ha valakik, akkor épp a nyelvtanárok kénytelenek – és jellemzően szoktak is – újabb és újabb módszereket kitalálni, hogy a szaknyelvi képzést eredményesen végezzék. Ráadásul többnyire igen kevés óraszámban találkoznak a nem minden esetben eléggé motivált hallgatókkal. Nagyon fontos és felelősségteljes tanári küldetésüknek érzik, hogy a diákok ne csak a nyelvvizsga megszerzéséig tanuljanak, hanem az idegen nyelvi kompetenciáik frissen tartására is motiválják őket. Hiszen ma már aligha érvényesülhet rendészeti szakemberként bárki is anélkül, hogy valamilyen idegen nyelvet jó színvonalon ne beszélne.
Az idegennyelv-oktatásnak ráadásul speciális metodikája van. Ezt eredetileg orosz szakos tanárként magam is jól tudom, a nyelvtanárok iránti elfogultsággal tehát nyugodtan meg lehet vádolni, vállalom. Sokat lehet tanulni tőlük, sőt, azt is elárulom, hogy mindhárman – más-más egyetemeken, de saját identitásuknak megfelelő témákat kutatva – doktorandusz hallgatók is.
Barnucz Nóra például a Debreceni Egyetemen. De hogy mivel foglalkozik, azt szerintem úgyis elmondja ő.
Barnucz Nóra: Izgulok…
Kedves Napló!
Azt sem tudom, hol kezdjem. Őszintén szólva, soha nem írtam még neked egy sort sem. Ebből adódóan az is nehézséget jelent most számomra, hogy milyen stílusban fogalmazzam meg a gondolataimat, tudományosban vagy irodalmiban? Nos, lássunk neki, és majd kiderül, hogy mennyire leszel elégedett azzal, amiről és ahogyan beszámolok neked. De ismét egy kérdés… Miről írjak, a digitális oktatás nehézségeiről? Ne haragudj, de erről nincs kedvem, viszont szívesen írok az elmúlt időszak pozitív eredményeiről, tapasztalatairól, sikereiről.
Ám először azt javaslom, hogy ismerkedjünk meg, mert hát eddig egy szót sem váltottunk egymással. Kezdem rövidem magamról. Hiszed vagy sem, soha nem gondoltam, hogy valaha is tanár lesz belőlem, azonban viszonylag hamar, már kezdő pedagógusként meggyőződtem arról, hogy valószínűleg az Isten is tanárnak teremtett. A pályám során képviselt értékeket egyrészt a szüleimnek, másrészt azoknak a pedagógusoknak, „régi tanár egyéniségeknek” köszönhetem, akik gyermekként is tanítottak, neveltek, és néhányukból kollégaként is sokat meríthettem. Ezek az értékek egy életre meghatározóak, melyekből a mai napig töltekezni tudok, és remélem, soha nem tűnnek el az életemből. Közel tíz évet töltöttem a közoktatásban, és az ott szerzett tapasztalatokat követően 2017-től a felsőoktatásban fejleszthetem tudásomat a szaknyelv, a hallgatókkal való bánásmód, a pedagógia, az oktatás terén. Ami viszont talán a legnagyobb öröm számomra, hogy lehetőségem van a tudományos pályafutáshoz szükséges készségek fejlesztésével is foglalkozni. A megélt eredményeimet tekintve rám teljesen igaz a mondás, hogy teher alatt nő a pálma. Most viszont ne haragudj, Naplócska, de éppen online órám lesz, később még írok neked.
Ismét itt vagyok! Vége az órának! J Gondoltam, visszatérek hozzád, és elmondom, milyen hatással van rám a vírushelyzetnek „köszönhető” home office, és milyen tapasztalataim vannak a digitális oktatással kapcsolatban. Nekem az otthoni munka egyenesen szörnyű! Fizikailag mindenképpen, hiszen örökmozgó típus vagyok, és a sport rendkívül közel áll hozzám. Hatéves koromtól nyolc éven keresztül volt az életem része a szertorna. Imádtam minden percét! De ebben a karanténhelyzetben az online torna nulla motivációt nyújt számomra, amin nem csodálkozom, hiszen a fitness edzések első sorának állandó tagja voltam, és remélem, nemsokára ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. A zene, az ismerősök, a közös összenézések adják az erőt ahhoz, hogy egy kemény 90 perces edzést végigcsináljunk!
Nos, lássuk a digitális oktatással kapcsolatos tapasztalataimat. Azt gondolom, nem kérdés, hogy az igazi pedagógia az osztályteremben a hallgatók körében tud csak megvalósulni. Egyrészt azért, mert a szem a lélek tükre, de az online órákon sokszor csak kis téglalapokat látok magam előtt, nem pedig a csillogó szempárokat. Másrészt, az oktató valós személyisége is háttérbe szorul, hiszen a módszertani elképzeléseknek sok esetben a digitális ismeretek hiánya szab határt. De ne aggódj, Napló, igyekszem mindent megtenni azért, hogy a hallgatók most se unatkozzanak, és kompetenciájuk többsége is fejlődjön! Hiszen akárhogy nézzük is, sok online platformot ismerek és használom is őket az óráimon, aminek köszönhetően a hallgatók is sokkal motiváltabbak. Bízom benne, hogy ők is kedvelik a gamifikációt, és hasznosnak is tartják a játékos módszereket. Gondolom, most azt hiszed, hogy egy másik nyelvre váltottam. Végül is igen, igazad van, ha ezt gondolod, mert ez a digitalizáció nyelve, amit azért ismerek, mert a kutatásaim során is ezzel a témával, pontosabban a digitális eszközök hasznosságának, hatékonyságának vizsgálatával foglalkozom. Így a legtöbb időt a laptopom társaságában töltöm, és tudományos kérdéseket, hipotéziseket vizsgálok, klaszterekkel, faktorokkal foglalkozom, és regresszió-elemzéseket végzek. Érdekelne, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak? Hát ezt most nem magyarázom el, de elárulom, hogy a tudomány nyelve néha nekem is okoz egy kis fejtörést.
Összességében a karanténhelyzet nehézségei ellenére hasznosan töltöm a napjaimat, hiszen, hol az óráimra készülve fejlesztem a saját digitális kompetenciámat, hol aktív tagja vagyok az egyetemi Kreatív Tanulás Kutatóműhelynek, hol publikációt írok, hol tananyagot fejlesztek, hol konferencia-előadással készülök (néha kettővel is). És persze a hétvégét a párommal, a legjobb barátommal – aki nem más, mint a testvérem – és a családom többi tagjával töltöm!
Hogy mikor alszom? Hát, neked elárulom, hogy arra jut a legkevesebb idő, pedig nagyon szeretek. Azaz szeretnék. De mostanában túl sok minden foglalkoztat. Most például már vagy két hete amiatt jött nehezen álom a szememre, hogy vajon gazdád elégedett lesz-e velem. De most már elengedem ezt az aggodalmat. Ha nem nyeri el a tetszését, amit írtam, majd úgyis megmondja, vagy itt-ott belejavít a vendégszövegelésembe – hisz úgy tudom, elég szigorú tanár…
