Digitális napló 22. rész – Online tanítok online tanítani
2021. április 14., 20.
Kedves Naplóm!
Alig telt el két hónap, mióta komolyabban elkezdtem online tanulni online tanítani, és már fordult is egyet a világ velem. Ennek megfelelően az akkor érvényes kijelentést egy szócserével kellett kiigazítanom, hogy az állítás a mostani helyzetre is igaz legyen. Ez a keletkezéstörténete ennek a mostani címnek, amiről – neked elárulom – már akkor, amikor az a másik megszületett, tudtam, hogy arra erősen rímelni fog. Tudom, lassan megszokod, hogy nyakatekert címeket adok. De akármilyen furcsán hangozzanak is, a valóságot tükrözik.
Most, hogy két napja digitális hospitálási naplósorozatom végére értem, maradt itt még valami meglepetés neked. Ez az online gyorsvonat annyira népszerű lett, hogy egyre többen szeretnének rá jegyet váltani. Én pedig nem hogy nem bánom, de örülök neki. Gondolhatod! Ha ezt nekem valaki tavaly novemberben mint távoli jövőt felveti, hát biztosan kinevetem. Most viszont azt, aki engem akkor azzal vigasztalt, hogy mint kiskutya az ugatásba, ebbe a digitális kultúrába én is belejövök, és emiatt még pöröltem is vele, bizony megkövetem. Azt hiszem, nagyjából sikerült utolérni magam. Nem, nem másokat, és nem is a kort. A 21. századot utolérni az én generációmnak hiú ábránd volna. De miről is van szó?
Szóval, kedves Naplóm, én mondtam neked, hogy az a nem klasszikus értelemben vett hospitálgatás, amit itt az elmúlt hetekben-hónapokban keresztbe-kasba műveltünk, informális tanulás volt „csupán”. Azért teszem idézőjelbe ezt a szót, mert sokak szemében csak az iskolarendszerbe tagozódott képzések „igaziak”. Ezeknek a végén az ember kezébe kapja bizonyítványát, tanúsítványát, oklevelét, s boldogan dicsekedhet vele. Aztán vagy van mögöttük valódi tudás, vagy… nem folytatom, ki-ki döntse el maga a saját tapasztalatai alapján. Megszereztem ezeket a papírokat magam is. De minden formális és ezért sokszor kötelező penzum helyett többre tartom a belsőleg motivált, önirányított vagy puhább módszertani eszközökkel moderált tanulást. Azt, ahol nincs vizsga, szigorú és formálisan üres számonkérés, egyáltalán: semmi kellemetlen mellékhatás. Ellenben van ösztönző tanulási környezet, oda-vissza tudás- és érzelemáramlás a tanulók és a tanulást támogató szakemberek között. Van öröm és állandó, érdemi visszacsatolás, s ezek révén fejlődés, mély és tartós tanulás.
De ha már egyszer az iskolarendszer kereteiben kell gondolkodni, hát legyen. Ünnepélyesen jelentem, hogy immár papírforma szerint is létezik egy a rendészeti továbbképzési rendszerben akkreditált 12 pontos képzés. A címe: Digitális oktatás-módszertani tréning rendészeti oktatóknak.
Tudod, hogy nem kevés ideje köteleződtem el a rendészeti képzés iránt. Érdekel, milyen minőségű képzés folyik annak egyes szintjein. Az ezen a szakterületen oktatók nagy része nem rendelkezik tanári képzettséggel. Nem végzettséget írtam szándékosan (bár jellemzően azzal sem), mert arra szerettem volna utalni, hogy a tanári mesterség apróbb-nagyobb fogásait ismerő, alkalmazni szándékozó és képes kollégából van kevés. Pedig a hatékony tanulás alfái és ómegái ők. És konokul hiszem, hogy ez a mesterség tanulható és tanulandó.
Amikor ez az egész online tanítás elkezdődött, még sokan azok közül is megrogytak hirtelen, akiknek a tanári kincsestáruk tele van. Ők is próbálgatták, mi illik az online térbe, s mi nem. Hát még azok, akik a tanteremben sem feltétlenül tudtak magukkal és a tanulókkal mit kezdeni. Ám míg a tanterem afféle diákmegőrző funkciója a kötelező jelenlét miatt – legalábbis látszatra – működik, addig a kikapcsolt kamerák mögött, teljesen kiesve a kontroll alól, a tananyagot csupán felolvasó-előadó-levetítő oktató a még inkább nyilvánvalóan és joggal unatkozó hallgatóságot elveszítheti.
Márpedig ez nem lehet cél, de még csak mellékhatás sem. Ezért, kedves Naplóm, másfél hónap online oktatás után, 2021 január elején nagy bátran fejembe vettem, hogy keresztülviszem furmányos tervemet: digitális oktatás-módszertani tréninget tervezek. Hozzáférhetővé teszem az online térben zajló motiváló, hatékony tanulás műhelytitkait azok számára, akiket mindez érdekel.
Az, hogy az én vágyam teljesült, persze kevés lenne, hogy a fölötte érzett örömömet megosszam veled. De mivel pár nappal az első kísérleti csoport próbaútja után vagyunk, immár elmondhatom, hogy az utazással ők is elégedettek. Nem bánták meg, hogy megváltották erre a két közös délutánra szóló 12 kredites menetjegyüket. Majd megtudod, ne félj, mert nyilván kikérem a véleményüket…
Az expressz hol robogott, hol hosszabban időzött egy-egy állomáson, sőt még büfékocsi is üzemelt, amit a szünetekben lehetett igénybe venni. Azzal a kis szépséghibával persze, hogy a kávét mindenki a saját konyhájában főzte meg. A képernyő előtti kóstolgatáshoz azonban azok az ínyencségek szolgáltak, amelyeket a résztvevők adtak össze. Az első délután végén kipakolt módszertani hozzávalók piacán ugyanis ki-ki kedvére válogathatott. A második, gyakorlati foglalkozáson szigorúan egy másik résztvevő által árusított darabot, saját szája íze szerint átalakítva, rajtunk kipróbálhatott. A kezdeti csodálkozás átváltott kreativitásba, és a tanárok úgy készültek a következő órára, mint a jó tanulók. Alkottak szabadon. Mit sem sejtettek abból, hogy úgy bújtak elő az online oktatásról szóló panaszkodás árnyékából a pedagógiai innováció napsütötte tisztására, hogy öröm volt néznie a masinisztának.
Képzeld, a két délután között eltelt öt napban végre kitavaszodott! Jó is ez, mert minden értelemben ránk fér a megújulás. Szokták mondani, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de tíz talán már elkezdheti. Fecskék vagy online utasok, mindegy is. S az sem fontos, hogy Dunakeszin, Szigetszentmiklóson, Kiskunhalason, Mohácson, Keszthelyen vagy Szombathelyen szállt ki és be, aki ezen a két délutánon ebben a kupéban utazott. Az online világ szerethető oldaláról itt is, ott is sokat megtudhatott.
Remélem, lesznek újabb csatlakozó kíváncsiak. Ezúttal közhírré tétetik, hogy az online gyorsvonat rendészeti oktatóknak forgalomba állított különjárata – 15/M/2021/39-es járatszámon – innentől kezdve menetrendszerűen közlekedik.
