Nyelvi lektorálás… húúúúú…
IX. Tovább is van, mondjam még?
Legutóbb egy (el)rettentően hosszú mondatot adtam közre, a magyar közigazgatás egyik remekét. Azt állítottam, bizonyára nincs egyedül, bár valljuk be, a 131 szavas rekordot nehéz lenne megdönteni. Azért akadt két méltó „kihívója”, mégpedig a jogi és a rendőri szaknyelvből. Mindkettő egy 2001-ben írt főiskolai jegyzetem (Molnár Katalin: Kommunikáció a rendvédelmi munkában. Rejtjel Kiadó – Rendőrtiszti Főiskola, Budapest, 2001.) szemelvénygyűjteményében is megtalálható. Az egyik „csak” 32 szavas:
„Az elsőfokú bíróság a 9. sorszámú ítéletében a tényállást helyesen állapította meg, és szintén helytállók voltak az e tényállástól az alperesek által létesített ingatlan-adásvételi szerződés semmiség okábóli érvénytelenségének megállapításán át az eredeti, azaz a szerződéskötés előtt fennállott állapot helyreállítandóságára vezetetten levont jogi következtetései is.”
A másik viszont 45 szavas:
„Álkulcs használatával elkövetett betöréses lopás ismeretlen tettesének felderítéséhez a Sárvári Rendőrkapitányság részére a modus operandi nyilvántartásból közölt listán szereplő R. M. nevezetű személy ujjlenyomatát a daktiloszkópus azonosította a lakásbetörés helyszínén rögzített ujjnyomtöredékkel.”
Azért ezek is szépek. Aki hosszabbat vagy nyakatekertebbet talál, küldje csak. A „szerkesztőség” mindig szívesen fogadja őket…
Egyelőre ennyit a nyelvi lektorálás rejtelmeiről. Ha még lesz muníció, folytatom. Addig is: csak tessék, csak tessék, ajánlom magamat… És a karácsonyt! J Jó készülődést mindenkinek!
