Könyvajánló I.
Rendészeti kommunikáció – a média tükrében
Ebben az újonnan Olvasósaroknak átkeresztelt rovatban időről időre hírt adok arról, mit írtam éppen. Persze a híradás közel sem olyan gyakori, mint ahányszor egy-egy írásmű elkészül. Nem is lehetne, hiszen tulajdonképpen folyamatosan írok. Akkor is, amikor nem. Azt viszont, hogy ebből mi lát napvilágot, manapság nemigen lehet tudni máshonnan, csak ha itt közhírré teszem. Mivel kidoboltatni nem tudom, hát felhasználom a világhálót. Lassan úgyis szinte csak az van, ami itt is jelen van. Nehezen szokom ezt a virtuális valóságot, de muszáj.
Alig egy éve, 2018. január 12-én egy „fiatal” szerző művét ajánlgattam, elfogultan. Az ő szövegét csak gondoztam, illetve a könyv családi körben zajló kellemes kis bemutatójának voltam afféle ceremóniamestere. Megadtuk a módját, ahogy kell. Kedvemre való móka volt. Mint ahogy anno, 2013-ban kedves kollégám születésnapi kötetének ünnepélyes átadása is. De jó lenne több is ilyesmiből!
Két éve pedig arról írtam itt eléggé rébuszosan, hogy elkészültem egy szöveggel, amelyről akkor még azt sem lehetett tudni, megjelenik-e, nem-e, s ha igen, mikor, hol és hogyan.
Nos, azóta, valamikor tavaly szeptember elején, megjelent. Igaz, hogy másfél év kellett a kiadónak, hogy – diszkréten, digitálisan, de – mégis csak megjelentesse az opuszt.
Jegyzetféle ez tulajdonképpen, amelyet egy sose volt szakirányú képzéshez készítettem, megrendelésre, határidőre, annak minden nehézségével. Aztán gyorsan belejöttem az írásba, és megszerettem a feladatot. Próbáltam komolyan venni azt is, magamat is. De főleg a célközönséget, akkor is, ha csak képzeletem szüleményei voltak. Elsődlegesen olyan újságíróknak, másodsorban minden olyan civilnek írtam, akik szeretnének tudni egyet s mást a magyar rendészeti szervezetek kommunikációjáról. Igyekeztem a rövid terjedelemhez és ehhez a speciális felkéréshez szabva összefoglalni, amit erről tudok, gondolok. Kaptam kedves segítséget és elutasítást egyaránt, de utóbbit sem bántam, mert abból is sokat tanultam. Arra koncentráltam, ami előre vitt, és nem arra, ami akadályozott. A munkát tisztességgel elvégeztem, hogy milyen eredménnyel, azt megítélheti az olvasó. A kézirat lezárásakor, 2017 januárjában én ilyennek láttam a magyar rendészeti szervezetek kommunikációját – a média tükrében.
***
Molnár Katalin: Rendészeti kommunikáció – a média tükrében. Kézikönyv és szemelvénygyűjtemény a rendészeti szakújságíró szakirányú továbbképzési szak hallgatóinak. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2018., 90 oldal
