2023 – Micsoda év!
Tavalyi évösszegzésemet számokkal kezdtem, és megállapítottam, hogy 2022-ben hatvan bejegyzés született ezen a honlapon. Már az is több volt, mint átlagban heti egy blog. Gondoltam, megszámlálom az idei termést is. Most sem bántam szűkmarkúan a szavakkal. Ezzel a mostani évzáróval együtt kereken kilencven lett a végeredmény. Ez átlagban négynaponta egy írásocska, és legalább ennyi élmény, ami mögöttük van. Azaz mégse, mert nagyságrendekkel több, ami nem férhet bele a szövegekbe, hisz nem írható meg minden, természetesen.
Most, hogy nekikezdtem a leltárnak, elfog a kétség: vajon ilyen mennyiség összegzésénél elvárható-e a teljesség? Vagy csupán egy elég jó válogatásra törekedjek, amely reprezentálja azt a rengeteg mindent, ami egy év alatt történt bennem-velem? Utóbbi mellett döntöttem. Komolyan elgondolkodom néha, hogy mindez – és mindennek a dokumentálása! – hogyan fér bele 365 napba? Nyilván úgy, hogy bizonyos értelemben „időutazó” vagyok: az élmények sokasága és intenzitása mintha az időt is megsokszorozná. Persze az is segít, hogy igyekszem betartani a legfontosabb szabályt: azt, hogy a lehető legtöbbször a jelen pillanatban legyek. Másképp elképzelhetetlen lenne az a sok dolog, amit én véghez viszek. Mondják, hogy mindez több embernek is elég lenne. Persze nem mondom, hogy nem fáradok el a sok munkában, de úgy tapasztalom, hogy minél többet foglalkozom azzal, amit imádok, annál több örömöt is ad. Az öröm pedig energia! Ezt bátran állítom, és receptre írnám fel mindenkinek!
Tekintse át az érdeklődő olvasó, hogy telt ez az évem, és csodálkozzon, vagy ha tetszik, örvendezzen velem. Mert én most kicsit hátra dőlök, s elégedett mosollyal éppen ezt teszem. Ígérem, próbálok valami járható ösvényt vágni a történések dzsungelében. Ezt három módon tartom lehetségesnek, ezeket fogom keverni vagy épp váltogatni, mikor melyik lesz beszédesebb. Az egyik a fontosság, a másik az időrend, a harmadik pedig a tematikus bontás.
***
Az év egy olyan élménnyel kezdődött, aminek sodrása-áramlása azóta is mindent visz. Az épp egy éve tartó szabad vízi úszásról beszélek, és arról, hogy ha az embernek megfelelő motiváció adatik, az arra is sarkallhatja, hogy akár megsokszorozza a teljesítményét. Hát nekem adatott, és éppen ez történt. Az úszópenzumomat megdupláztam, időnként megháromszoroztam. Persze egy titkos hozzávalót is elárulok: sokat – mindent – jelent, ha egy kitartó és rendkívül fogékony tanítvány is mellénk szegődik, akinek ezzel példaképe lehetünk. Esetemben erről van szó, hiszen mégiscsak tanárnő volnék, ugyebár. Így hát nincs mit csodálkozni azon, ha e téren is a tanítvány maga a legfőbb inspiráció. Remélem, ez így is marad, mert pontosan így képzelem azt a bizonyos élethosszig tartó tanulást…
Januárban (és aztán szeptemberben is) a Mester Szabadegyetem csapatával Pilisszentkereszten és Nyergesújfaluban tölthettünk egy kis minőségi időt, amiről ők maguk számoltak be a vendégoldalon. Az az érték, amit együtt őrizgetünk, újra és újra erőt ad sok nehéz pillanatban.
Márpedig nehéz pillanatokból is jutott. A március 11-i gönyűi Polgárőr Café sajnos szomorú emlék marad számomra: anyukám aznap nem ébredt fel álmából. Letette nehéz életét, de megadatott neki a szép és könnyű távozás. Talán ez a körülmény és tudat is segít abban, hogy ezt a veszteséget képes voltam-vagyok szépen feldolgozni, és meg vagyok győződve arról, hogy ebben benne van áldó keze. Azóta sem tudok eléggé hálás lenni neki.
De jöjjön a szakma, azon belül is a legnagyobb szenvedély! Idén a Police Cafék terén óriási áttörés volt tapasztalható. Kezdem a végén: december 12-én a szerencsés véletlen a szolnokiaknak kedvezett: a 150. Rendőrkávéházat ők rendezhették. A róla szóló tudósítás azért is különleges, mert szerzője legfrissebb doktoranduszom, András Hunor Lehel.
A most kilenc és fél éves módszer utolsó egy éve alatt egyébként egy híján ötven rendezvénnyel gyarapodott a Cafék száma. De nemcsak mennyiségileg jelentős a fejlődés, hanem minőségileg is. Ezt az alábbi csokorba szedett tények bizonyítják:
- Feljöttek a Police Cafék rendezőinek élmezőnyébe a komárom-esztergomiak. Az újabb ötrészes Pályaorientációs Police Caféjukkal ráadásul az országban egyedüliként rendeztek ilyen tematikájú, egy egész megyére kiterjedő sorozatot. Februárban Komárom, áprilisban Nyergesújfalu, májusban Oroszlány, októberben Kisbér, novemberben Tatabánya tartotta fontosnak ily módon foglalkozni a rendőri utánpótlás kérdésével.
- A másik dicsőség a baranyaiaké, az örökös éllovasoké, akik az idén már a második járási sorozatukat rendezték, amelyek közül kettőben (Pécsen és Komlón) magam is ott voltam, és helyszíni tudósítást adtam az olvasóknak. A többiből Oppé Lászlónak, Panni Andreának és Tóth Józsefnek köszönhetően Police Café képeslap érkezett. De szívemnek kedves az a márciusi pécsi összegző alkalom is, amely a sorozat zárásaként egyben szupervíziót is jelentett, hogy később a baranyai járási Police Cafék hatásvizsgálatának része legyen.
- A Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya – élén Czéder Andreával – már régi partnerem. Idén újabb négy rendezvénnyel folytatták a hagyományt, amely mentén a bűnmegelőzésben dolgozók szakmai párbeszédét a Rendőrkávéház műfajával kívánják erősíteni. Februárban és novemberben Áldozatvédelmi Cafét rendeztek, áprilisban Bűnmegelőzési EXPÓT, ahol ismét a meghívottak között lehettem, májusban pedig Gyermekvédelmi Café zajlott. Áprilisban felcsillant egy bűnmegelőzéssel kapcsolatos nemzetközi kutatás reménye, de ahogy jött, szerte is foszlott. A veszteségeim között könyvelem el, de ezt a kis emlékmorzsát őrzöm róla.
- Kifejezetten kuriózumnak mondható a Police Cafénak az eredeti World Café felhasználási területéhez illeszkedő alkalmazása. Belső szervezetfejlesztő kollektív alkotótechnikaként nagyszerűen alkalmas arra, hogy a szakemberek közötti párbeszédet, együttműködést segítse. Februárban a bács-kiskuniak Helvécián Jövőálló rendészet címmel, majd októberben ugyanők ugyanott a megyei szintű bűnügyi és rendészeti szakterületek közötti kooperáció igényével rendeztek Police Cafét. Szeptemberben hasonló célból Police Café Speciál néven tartottak konzultációt a személyzeti kérdésekről a baranyaiak is, Pécsett az igen impozáns püspökségi Magtár Látogatóközpontban.
- Kuriózumnak éltem meg, amikor május végén Krémer Ferenc barátom az ELTE jogi karára, kriminológus hallgatóihoz hívott meg egy vendégelőadást tartani a Police Caféról.
- És az is nagy öröm volt, hogy Kiskunfélegyházán már negyedszer nyitottak Rendőrkávéházat Rekedt Grétáék, ezúttal a Sz.Ö.R.P.-ös változatot. Hogy ez mit jelent, annak olvasson utána, akit érdekel.
- Igencsak szép fegyverténynek könyvelem el, hogy a 2022 októberében Zuglóban a hagyományteremtés szándékával megrendezett Vándor Workshopot 2023 szeptemberében a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság vette át, és Kecskeméten tarthattunk konferenciát és Szakmai Police Cafét. Ezért is nagy köszönet Rekedt Grétának.
- Másfél évtizedig dolgoztam a biztonságért Józsefvárosban, és most a szomszéd kerület, Ferencváros is „hódítás alá került”. Szeptemberben az önkormányzat áldozatsegítőivel, Lombos Petráékkal egy Tervező Cafét, majd egy négyrészes ún. Szomszéd Cafét rendeztünk.
- Egy egyszerű Roma Police Cafénak indult, jóllehet náluk már a második volt, a kiskunhalasi, 2023. május 11-én . De hogy mi lesz belőle, azt sem én, sem pedig a felbujtó Vaslóczki Ferenc nem sejtette, legfeljebb remélte. Innen datáljuk ugyanis annak az összesen 21 részes országos Roma Police Café sorozatnak a keletkezését, amely 2023. október 2. és november 30. között valamennyi megyében végbe ment. Magam ezek közül hatot moderáltam (Kaposvár, Pécs, Tatabánya, Budapest, Szentes, Zalaegerszeg). A többi önkiszolgáló Café volt, amelyekről helyszíni tudósítás érkezett képeslapokon. Hadd emeljem ki közülük a monorit, mégpedig azért, mert itt történt meg az, ami még nem volt: magam csak vendég voltam egy Rendőrkávéházban, de más valaki „főpincérkedett”. Mégpedig a tündéri moderátor, Takács Anna. Csodálatos élmény volt látni őt! Ráadásul vendégeket is vittem, egy tíz tagú egyetemi csoportomat, akik a vendégnaplómnak írták meg élményeiket, nem akárhogyan. A legszebb Mikulás napi ajándék volt ez nekem.
- A Police Café módszere a tudományos színtéren is kezdi bontogatni szárnyait. A szokásos Szent László napi pécsi konferencián beszéltem arról a kutatásról, amelyet a baranyai járási Police Café sorozat hatásvizsgálatára folytattam. Ugyanebbe a tárgykörbe, azaz a tudomány asztalára kívánkozik az a számomra örömteli tény is, hogy Gál Erika saját doktori kutatásához szintén a Police Café módszerrel kísérletezik. De ez már a jövő (év) zenéje. Mert ahogy magunkat ismerem, e tárgyban fognak még róla (esetleg rólunk) hallani.
- S végül, de nem utolsósorban, a Police Café Extra rovat idén összesen harmincöt bejegyzéssel gyarapodott, ami azért szintén nem kevés. Ezek közül a képeslapok száma huszonhat. Volt köztük igazi meglepetés is, hiszen történt két olyan esemény, amelyekről csak utólag értesültem, éppen a képeslapokon. Az egyik májusban Pilisszentkeresztről, a másik júniusban Kunszentmiklósról érkezett. Októberben pedig a Vám- és Pénzügyőri Tanszéken dolgozó kedves kollégám, Magasvári Adrienn örvendeztetett meg egy beszámolóval, amely a lassan szintén önálló életet élő NAV Café módszerrel zajló szervezetfejlesztő kísérletről adott hírt.
Idén is folytattam a 2021-ben megkezdett Nem digitális napló és vendégnapló sorozatot. Január 16. és december 4. között hat saját és csaknem napra pontosan ugyanezen időszakban tizenegy vendégírás került be a rovatba.
Jelzem, hogy hamarosan ezekből újabb kötet készül. Ezt régi naplóolvasóim nyilván sejtik, és sokan talán már várják is. Én azt várom, hogy legyen időm megszerkeszteni. Még pár darab hiányzik, hogy kerek legyen, de alakul már, annyit mondhatok. A témák most is, mint ebben a két rovatban mindig, a tanulás-tanítás körül forogtak, mert ez a mindenem. Hadd soroljam fel a vendégszerzőket, ezúton is köszönve, hogy megosztották velem a látatlanban történő keresztbe-írás izgalmát. Időrendben Papp Dávid, Szakács Édua, Uricska Erna, Nagy-Kővári Bettina, Pallai Éva, Molnár Réka, Vaskó Viktória, Suba László, Fekete Márta, Horváth Péter, Hlavacska Gergő és egy komplett egyetemi tanulócsoport – összesen huszonegyen – voltak a vendégeim.
Egyetemi ténykedésem kedves epizódja az az írás, amelyikben második doktoranduszom, Budavári Árpád 2023. november 7-i sikeres védéséről tudósítok. Mivel az esemény éppen néhai Kozáry Andrea 70. születésnapjára esett, a beszámoló szövegét neki ajánlottam.
Az egyetemhez, a tanításhoz, de a Police Caféhoz is kötődik az az öröm, hogy ez az év hozta el nekem Kovács Richárd barátságát. Még májusban találkoztunk (újra, hiszen pár éve levelezős hallgatóként tanítottam őt), de szeptembertől vált intenzívvé a szakmai együttműködésünk, és lett Ricsi a Roma Police Cafék meghatározó arca.
S az is a rendőrképzéshez kapcsolódik, hogy januárban ismét a miskolci rendvédelmi technikumban rendezett ÉRETT konferencia előadója lehettem, ahol szeretett témámról, a tanítás-tanulás módszertanáról beszélhettem.
Szenvedélyem az írás is, de ezt nyilván a kedves olvasó tudja legjobban. 2023-ban se fukarkodtam a betűkkel. Tudományos publikációs tevékenységem januárban mindjárt egy szlovák folyóiratban megjelent tanulmánnyal kezdődött, majd Uricska Erna angol nyelvű covidszótára második kötetének szerkesztésével folytatódott. És februárban is közösködtünk: még 2021-ben léptünk föl felelős nyelvészekként a Felelős nyelvészet című konferencián, amely előadásunkból készült tanulmány ekkor jelent meg.
Áprilisra harmadik doktoranduszommal, Cieleszky Péterrel közös angol nyelvű publikációnk szlovák folyóiratban való megjelenése esett, ami születésnapi és rendőrnapi ajándéknak is beillett.
Májusra húzódott Az első száz Rendőrkávéház című könyvem szakmai bemutatója, amelyik még tavaly karácsonykor látott napvilágot.
Szeptemberben a Police Café módszertani kézikönyvemről Budavári Árpád közölt recenziót, mégpedig olyat, amitől elolvadtam. Aki túlzónak érzi ezt a kifejezést, olvassa csak el.
Mindezeken kívül november és december még egy könyv és négy másik tanulmányom megjelenését tartogatta. Igazi év végi hajrá! Az Integritás – a láthatatlan védelem című „gyermekünk” Zsolt Péterrel és Klotz Péterrel közös, és igazi szívöröm, hogy a második bővített kiadása immár kézbe vehető alakban is létezik. Sőt, a kettejükkel még októberben felvett podcast is ekkortól vált hallgathatóvá az egyetem YouTube csatornáján.
A szerzőtársas játékban ismét Cieleszky Péter következett, mert a Magyar Rendészetben magyar nyelven is megjelentünk.
De még itt sem ért véget az adventi ajándékok sora, mert aztán Suba Lászlótól, kedves régi szerzőtársamtól és tavaly végzett doktoranduszomtól kaptam a hírt, hogy szintén a karácsonyfa alá tehető a második közös szerzeményünket tartalmazó tanulmánykötet. A témánk most a rendészeti szaknyelv egyik különleges területe, a tegeződés és magázódás volt. Az, hogy ezt a szöveget is Kozáry Andrea emlékének tudtam ajánlani, nemcsak azért volt magától értetődő, mert megjelenése szinte napra pontosan az ő halálának harmadik évfordulójára esett, hanem azért is, mert vele volt legkedvesebb játékunk a két nyelvi megszólítás kiszámíthatatlanul játékos váltogatása kapcsolatunk első pillanatától az utolsóig.
Az év utolsó előtti blogbejegyzésének tárgya a baranyai járási Police Café sorozat hatásvizsgálatáról szóló kétrészes tanulmányom megjelenése, amire szintén nagyon büszke vagyok.
Bár hihetetlen, de a szakmán túl is van élet(em). A kétkezi munkás hétköznapjaim része volt, hogy szinte megingathatatlan hittel lépegettem előre és előre idén is a valaha volt legnagyobb projektemben. És közben végleg meg és el kellett válnom a szülői háztól is. Áttekinteni, kiszelektálni, összepakolni és elköltöztetni egy – pontosabban két – élet tárgyiasult emlékeit nem volt könnyű kihívás, de elvégeztem derekasan. Ezzel az évvel lezárult egy korszak. Mehet a régi, jöhet az új…
A családi örömök között első helyen ismét unokahúgocskám vezet, akitől idén gyereknapra sikerült egy meglepetés vendégnapló-bejegyzést begyűjtenem. Mi lesz, ha ez a gyereklány felnő? El se merem képzelni. Habár dehogynem. Szerintem leköröz, amit már alig várok!
Különösen szeretem, hogy minden évben van alkalmam izgalmas kitekintéseket tenni a rendészeten kívüli világba is. Ilyen volt idén a Női Együttható program. Januárban kezdődött a Magyar Építőművészek Szövetségének budapesti székházában az egynapos projektnyitóval, majd májusban egy kétnapos esztergomi tréninggel folytatódott. Júniusban pedig már zártuk a projektet. Nagyon élvezetes, szép munka volt. Köszönöm Tétényi Évának és Huszár Daniellának, hogy bevettek a csapatba.
A Női Együttható Programban ismertem meg Szabó Henrietta képzőművészt. Nagyon kellemes szellemi kirándulás volt, amikor meghívott, hogy augusztusi, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban rendezett kiállítását én nyissam meg.
Nehogy kihagyjam: még januárban zajlott egy bűnmegelőzési plakátkampány Zuglóban, amiről örömmel adtam hírt. Kedves zuglói barátaim, Adler Katalin és Tomis Károly egyébként egész évben velem voltak: együtt szakmáztunk itt-ott, és kalandosan és vidáman utaztunk Kecskemétre továbbadni a vándorserleget, Karcsi pedig vendégelőadóm is volt az egyetemi óráim egyikén.
Mit lehet mindezek után mondani? Talán csak ennyit: Kedves közelgő 2024! Kösd föl az alsóneműdet, hogy ezt übereld! És BÚÉK mindenkinek!
