2018
Tavaly ilyenkor nem készítettem kifejezetten leltárt, de most karácsonyra várván megfogalmazódott bennem a szándék: annyi kedves szeretetteli üdvözlet és jókívánság talált meg, hogy akaratlanul is előszámláltam, mennyi minden(ki)t hozott a 2018-as év. Úgy döntöttem, mégis megírom az örömeimet, hadd szaporodjanak. Hiszen a megosztott öröm megsokszorozódik.
Kezdem az ennek a honlapnak a profiljához leginkább illeszkedő nyelvi lektorálásokkal. 2018-ban egy regény, egy jegyzet, két doktori disszertáció, három szakdolgozat, egy tanári portfólió és néhány kisebb-nagyobb marketingszöveg szerzője talált meg. És ehhez a tevékenységhez kapcsolódik, hogy januárban életem második könyvbemutatóját is celebrálhattam. Az első 2013. december 6-án esett, amikor kedves kollégánk születésnapjára tanulmánykötettel kedveskedtünk.
Legfontosabb identitásom mégiscsak a tanári. Az egyetem idén tízéves vezetőképzésén 2018-ban 42 hallgató végezte el (mester)kurzusaimat. Év elején egyperces vizsgájukon, majd tavasszal háromnapos ún. nagytréningjükön tanultunk együtt. Közülük tízen diplomamunkáik elkészítése és aztán sikeres védése során igényelték biztatásomat. Jó volt látni-hallani őket hivatalosan, és aztán még jobb volt családias hangulatban nyitogatni velük júniusban és decemberben is Pandóra csodálatos kis szelencéit, szeptemberben pedig kétnapos csapattalálkozójukon a tábortűznél együtt főzni, falatozni, nosztalgiázni. Jövőre várjuk a folytatást, akarom mondani: folytatjuk. Komoly elhatározásainknak méltó formát szeretnénk találni. Ahogy magunkat ismerem, sikerülni fog.
Az Integritás tanácsadó szakirány utolsó végzett évfolyamán tanulóknak etikát, konszenzusépítést és esélyegyenlőséget tanítottam. Szép volt, jó volt, de elég volt: viszlát, integritás! A Motiváció és ösztönzés, illetve az Integritás menedzsment című tréningek tavasszal, nyáron és ősszel is elhozták, amit a résztvevők és magam is vártam tőlük. Sőt, többet: utóbbinak őszi fordulójára két kedves trénertanoncom is akadt. Hospitálási naplójukban igazán tartalmas visszajelzésként alapos elemzést kaptam tőlük, az általuk megfigyeltekhez méltót.
Júniustól novemberig tartott egy szép nagy képzéssorozat, amelynek során összesen 65 szakembert igyekeztem rávenni egy kis önismeretre, egymás felé fordulásra, az ügyfelekkel történő kommunikáció rejtelmeiben való rövidebb-hosszabb elmerülésre. Nagy örömömre az igényfelméréstől a tervezésen és a megvalósításon át az értékelésig tartó egész folyamatra megkaptam a felhatalmazást és a bizalmat. Kollégámmal ugyanebben a kerületben tavasszal egy új kezdeményezéshez is asszisztálhattunk: körzeti rendészek kiválasztását és felkészítését végeztük.
Novemberben Pécs, Agárd és Balatonföldvár adtak kellemes helyet azoknak a két- és háromnapos tréningeknek, ahol kedves trénertársaimmal rendőröket és civileket élmény dús tanulásban részesíthettünk, igaz, itt még csak külön-külön. De szerencsére adódott olyan lehetőség is, ahol együtt, egymástól tanulhattak, mégpedig oktatásmódszertant. Másik kedves trénertársammal a rendészeti pályaorientációs képzésben oktató rendőr és pedagógus kollégákat tanítottuk tanítani tavasszal és ősszel.
Szenvedélyes tollforgatóként megszámlálni se tudom az íveket, amelyeket papírra kanyarítottam. Mind önkéntes vállalás volt, szívesen is írtam, de a megrendelő a határidőkkel igencsak türelmetlen volt. A nyári szünetben gyorsított tempóban két tanulmány készült el, amelyek sajnos egyelőre még nem láttak napvilágot. A szerzőket sürgetik, ám a nyomdai megjelenéssel egyáltalán nem kapkodnak. A kiadó lassúságára jellemző, hogy idén ősszel jelent meg egy még 2017 januárjában elkészült jegyzetem, s egy olyan is, amelynek kéziratát már 2017 novemberében lezártuk. Egy szintén 2017-es kutatás záró tanulmánya pedig még mindig sajtó alatt van. Egy angol nyelvű szöveg viszont megjelent, igaz, ehhez is háromnegyed év kellett.
A nyár egy izgalmas kutatással telt: hét rendőrt és hét civilt interjúvoltam meg, hogy a négy és fél év alatt megrendezett összesen 47 Police Caféból 27-nek a hatását hogyan látják. Az interjúk elemzésével telt az ősz, már munka mellett, s el is készült egy hosszabb terjedelmű tanulmány, amely jelenleg kiadót keres.
Írtam magáról az írásról, többször is, különös tekintettel a diplomamunkák és szakdolgozatok készítésének örömeire és gyötrelmeire, konzulensként legfőképpen kedves hallgatóim tunikán billegetésének céljából. Talán ennek is köszönhetően három kiemelkedő mesterhallgató tollából megszületett három olyan kézirat, amelyeknek publikálását 2019 elejére ígérte a Belügyi Szemle szerkesztője.
De róttam a sorokat kurzusokról, záróvizsgákról, konferenciáról, szakmai gyakorlatról. Régi és új, kedves tanítványokból lett barátokkal tett nyári kirándulásokról; kora őszi nyaralásról. És magamról, mert mint blogger május 31-én iskolaéretté váltam.
Az idén a mostanival együtt összesen 70 blogbejegyzésből 22 született csak a Police Café témakörében. 2018-ban 9 Café rendezvény volt. És a Police Café Extra rovatba is került jó néhány hír, amelyekre igazán büszke lehetek. Közöttük a legnagyobb „fegyvertény” a Police Café nemzetközi vizeken való jelenléte, kiváltképpen a zuglóiak Szomszédom a rendőr! című projektjével közösen elért bécsi sikere.
Augusztus kivételével minden hónapban lelkesen beszámoltam kulturális élményeimről is. Az Egyéb írások című blokk idén 13 darabbal gazdagodott.
Januárban a Müpa „Szenvedélyem a…” című sorozatának a Kokas–Kelemen művészházaspárt vendégül látó epizódja; februárban a Bernstein maraton; márciusban a Káva Kulturális Műhely Lady Lear című előadása ihletett meg. Tavasszal hat hét alatt hat operát láttam, amelyekről áprilisban írtam.
Májusban három világsztár énekelt kedvenc színpadaimon. A New York-i Metropolitanban Joys DiDonato Hamupipőkét adta, Bobby McFerrin és Palya Bea pedig itthon a Müpában önmagát. A Hamletet a sokadik változatban, de ezúttal eredeti nyelven, autentikus angol előadásban Benedict Cumberbatch-csel a főszerepben láthattam az Uránia mozivásznán.
Júniusban az elragadó Cantemus Kórussal és Szabó Dénes karnagy úrral matathattam egykori énekesi múltam emlékei között. Júliusban és decemberben a Recirquel Társulat repített a számomra újonnan felfedezett cirkusz hihetetlen magasságaiba.
Szeptemberben Philippe Jaroussky és Baráth Emőke csodálatos énekművészetét, októberben pedig három fiatal tenor koncertjét élvezhettük Budapesten. A Müpa őszi szezonjának kínálatából novemberben a 73 évesen is dinamikus Szirtes Tamás zenés színházi rendező szakmai szenvedélyét, illetve a Sámson és Delila című kevéssé ismert operát méltattam. Verdi Requiemjét pedig a ma élő egyik legnagyobb karmester, Sir John Eliot Gardiner dirigálta.
Komolyan mondom, most, hogy fölsoroltam ezeket a fantasztikus zenei élményeket, irigyelni kezdtem magam! És még mennyi minden történt, amit nem is írtam meg! Ha már leltár, hát megszámoltam: ebben az írásban további 32 blogbejegyzésre utaltam.
Egy kedves ismerősöm a minap azt találta mondani: „Kata, te többet dolgozol és tevékenykedsz, mint amennyi időd van rá. Az is lehet, hogy időutazó vagy, és így természetes, hogy soha nem fáradsz el.” Hát nem tudom, de lehet benne valami…
Ezzel az igazán gazdag leltárral kívánok minden kedves és – ahogy mostanában itt a neten emlegetik: minden kedvetlen – ismerősömnek is nagyon boldog 2019-et!
